Muzsikus családból származott, pályáját zongoristaként kezdte, de érdeklődése csakhamar a barokk zene, s annak jellegzetes hangszere, a csembaló felé fordult. Így került - férjével, Kelemen Pál csellóművésszel együtt, egyik alapító tagként - a Liszt Ferenc Kamarazenekarba 1965-ben. Csaknem negyven éven át, 1969 óta a Zeneakadémián odaadással tanított, nevéhez számtalan szóló, kamarazenei és zenekari hangverseny, rádió- és lemezfelvétel fűződik. Kamaramuzsikusként partnerei voltak többek között Rolla János, Jean-Pierre Rampal, Sergiu Luca és Thomas Zehetmair. 1968-ban első díjat nyert a Brugge-i (Belgium) nemzetközi csembalóversenyen. Szólólemezei a Hungaroton gondozásában jelentek meg. Művészetét természetes muzikalitás, nagy zenei tudás és az értékes újdonságok iránti nyitottság jellemezte, amit sikerrel örökített át fiára, Kelemen Barnabás hegedűművészre. Végakaratának megfelelően gyászoló férje és fia kíséri utolsó útjára.
