(MTI) - Pongrácz Zoltán 1912. február 5-én született Diószegen, a mai Szlovákia területén. Kodály Zoltán növendéke volt a budapesti Zeneakadémián, majd Bécsben, Berlinben és Hollandiában tanult. Salzburgban Clemens Kraussnál képezte magát.
Pályája kezdetén az operaházban volt korrepetitor, ezután a Magyar Rádió karnagya és zenei rendezője lett. 1954-től 1964-ig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában, 1975-től 1995-ig a Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Az Elektro-akusztikus Zenei Nemzetközi Szövetség (International Confederation of Electroacoustic Music) egyik alapítója, a nemzetközi igazgatóság tagja volt.
Pongrácz Zoltán 1988-ban mesteri fokozatot szerzett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke volt. 1992-ben elnyerte az érdemes művész címet és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Erkel Ferenc-díjjal 1996-ban tüntették ki.
Odysseus és Nausikaa címmel operát írt, amelyet 1960-ban, Debrecenben mutattak be. Az utolsó stáció című operáját Szeged város felkérésére komponálta. Oratóriumok és kantáták szép számmal fűződnek nevéhez: A teknőkaparó legendája, Ut omnes unum simt, Missa solemnis Buda expugnata, Kossuth-kantáta, Apollón Mozagetész.
Zenekari és hangszeres művei között több műfaj szerepel (Szimfónia, Három zenekari etűd, Pastorale, Gamelán zene, Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára, Három bagatell ütőhangszerekre).
Számos elektroakusztikus művet alkotott, például a Mariphoniát, a Madrigált, a Tizenkét körszalagot, a Bariszférát, az Egy Cisz-dúr akkord történetét. Közeledni és távolodni címmel készült elektronikus hangdrámája Gerhard Rühm szövegére.
Elméleti munkássága is jelentős, több könyve jelent meg, például a Népzenészek könyve, a Mai zene, mai hangjegyírás, és Az elektronikus zene.
Pályája kezdetén az operaházban volt korrepetitor, ezután a Magyar Rádió karnagya és zenei rendezője lett. 1954-től 1964-ig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában, 1975-től 1995-ig a Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Az Elektro-akusztikus Zenei Nemzetközi Szövetség (International Confederation of Electroacoustic Music) egyik alapítója, a nemzetközi igazgatóság tagja volt.
Pongrácz Zoltán 1988-ban mesteri fokozatot szerzett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke volt. 1992-ben elnyerte az érdemes művész címet és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Erkel Ferenc-díjjal 1996-ban tüntették ki.
Odysseus és Nausikaa címmel operát írt, amelyet 1960-ban, Debrecenben mutattak be. Az utolsó stáció című operáját Szeged város felkérésére komponálta. Oratóriumok és kantáták szép számmal fűződnek nevéhez: A teknőkaparó legendája, Ut omnes unum simt, Missa solemnis Buda expugnata, Kossuth-kantáta, Apollón Mozagetész.
Zenekari és hangszeres művei között több műfaj szerepel (Szimfónia, Három zenekari etűd, Pastorale, Gamelán zene, Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára, Három bagatell ütőhangszerekre).
Számos elektroakusztikus művet alkotott, például a Mariphoniát, a Madrigált, a Tizenkét körszalagot, a Bariszférát, az Egy Cisz-dúr akkord történetét. Közeledni és távolodni címmel készült elektronikus hangdrámája Gerhard Rühm szövegére.
Elméleti munkássága is jelentős, több könyve jelent meg, például a Népzenészek könyve, a Mai zene, mai hangjegyírás, és Az elektronikus zene.
