Pongrácz Zoltán a mai Szlovákia területén, Diószegen született 1912. február 5-én. A Zeneművészeti Főiskola, zeneszerzés szakán tanult, 1930-35 között Kodály Zoltán tanítványa volt. A karnagyképzőt Bécsben végezte, Rudolf Nilius tanítványaként, Berlinben, a Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult, az elektronikus zenében pedig Gottfried Michael Koenig volt a mestere Utrechtben, Holland Királyi Egyetemen. 1940-41-ig az Operaház korrepetitoraként dolgozott, 1943 és 1945 között a Rádió karnagya és zenei rendezője volt. 1954-64-ig tanított a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként dolgozott. Az International Confederation of Electroacoustic Music (székhelye Bourges) egyik alapító tagja, majd alelnöke, később a nemzetközi igazgatóság tagja. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996-2000 alelnöke volt.
Díjak, elismerések: Ferenc József-díj (1939), mesteri fokozat GMEB-UNESCO (1988), a francia Euphonies d'or (1992), Érdemes Művész (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992) Erkel Ferenc-díj (1996), Vox electronica (Magyar Rádió, 2000)
Főbb művei:
Operák: Odysseus és Nausikaa, Az utolsó stáció
Oratóriumok és kantáták: A Teknőkaparó legendája, Út omnes unum simt, Missa solemnis Buda expugnata, Kossuth kantáta, Apollón Mozagetész
Zenekari és hangszeres művek: Szimfónia, Három zenekari etűd, Pastorale, Gamelán zene, Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára, Három bagatell ütőhangszerekre, Magyar régiségek
Elektroakusztikus művek: Mariphonia, Madrigál, Tizenkét körszalag, 144 hang, Bariszféra, Szukcesszív és poláris kontrasztok, Egy Cisz-dúr akkord története
Elektronika és hangszeres zene: Szakszofon verseny, Cimbalom verseny, A balgaság dicsérete, szatíra bariton szólóra és vegyeskarra, Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére
Megjelent könyvei: Népzenészek könyve, Mai zene, mai hangjegyírás (1971), Az elektronikus zene (1980)
