Takács Jenő 1902. szeptember 25-én született Cinfalván (Siegendorf). 1921 és 1926 között a bécsi Zeneakadémián Paul Weingarten és Joseph Marx tanítványa volt. 1926-ban találkozott első ízben Bartók Bélával. 1927-32 között, valamint 1934-37 között a Kairói Zeneakadémia tanára, 1932-34 között a Fülöp-szigetek etnozenéjének kutatója és a Manilai Egyetem professzora, 1942-48 között a Pécsi Konzervatórium igazgatója volt. 1949 és 1952 között több koncertkörutat tett Európában és az USA-ban. 1952-től 1970-ig a Cincinnati Egyetem zongora- és zeneszerzéstanáraként működött. 1970-ben szülőfalujában telepedett le. Életművét főként vokális, zenekari és zongoraművek alkotják. Nílusi legenda (1940) című balettjét a háború előtt évekig játszotta a Magyar Állami Operaház. Zongoraversenyét 1951-ben Alfred Brendel mutatta be, s több művét Paul Badura-Skoda vitte nemzetközi sikerre. Számos kitüntetés és díj ? többek között a Bartók-Pásztory-díj ? birtokosa volt.
