A mintegy 7 perces mű hódolat Delius jó barátja és mentora, Edvard Grieg előtt. Alapja ugyanaz a norvég népdal, amelyet Grieg egyik zongoradarabjában feldolgozott. Ez követően Britten Zongoraversenye csendül fel.
A művet a brazil származású Jean Louis Steuermann zongoraművész szólaltatja meg, aki négyéves korában kezdett el zongorázni. Épp csak 14 volt, amikor először játszott a Brazil Szimfonikus Zenekarral. Európai ismertségre 1972-ben tett szert, amikor a lipcsei Johann Sebastian Bach zongoraversenyen helyezést ért el. Ezután Claudio Abbado vezénylete alatt szólót játszott a Londoni Szimfonikusokkal és a Menuhin, illetve Ashkenazy vezényelte Royal Filharmonikusokkal.
A hangverseny Elgar II. szimfóniájával zárul. Elgar a művet az 1910-ben elhunyt VII. Edward angol király emlékének ajánlotta ? ugyanakkor "egy lélek szenvedélyes zarándokútjának" nevezte, később így vallott róla egyik barátjának: "Beleírtam a lelkemet..."
A NFZ koncertjét James Judd vezényli. A Londoni Tritnity College of Music elvégzése után a nemzetközi figyelem a Clevelandi Zenekar másodkarmestereként fordult felé. Négy évvel később Claudio Abbado kinevezte az Európai Közösség Ifjúsági Zenekara társ-igazgatójának, ahol ma is a tiszteletbeli művészeti igazgató posztot tölti be. Számos ismert zenekar között vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, az Izraeli Filharmonikusokat és 14 éven keresztül vezette a Floridai Filharmonikus Zenekart.
James Judd felvételei között található Elgar I. szimfóniája a Hallei Zenekarral, amelyet a karmesterek irányadó referenciaként tartanak számon. A Salzburgi Fesztiválon készült Mahler CD-jét a Gustav Mahler Társaság Toblacher Komponierhauschen díjjal jutalmazta.
