(MTI) - A Kossuth-díjas Orosz Júlia operaénekes és az érdemes művészi címmel kitüntetett Elekes Pál színész nemcsak egy házban, hanem azonos emeleten is lakott.
Az ismerősök, barátok, egykori kollégák jelenlétében Solymosi Ottó rendező felidézte, hogy mindkettőjükhöz a szakmai kapcsolatok mellett évtizedes barátság is fűzte. Rózsahegyi Kálmánnal, a legendás színész-pedagógussal szólva: "A művészethez hit, szív és emberszeretet kell." A hangfelvételekről megidézett művészek mindháromnak birtokában voltak - hangsúlyozta Solymosi Ottó.
Orosz Júlia több mint nyolcvan szerepet formált meg a Magyar Állami Operaház társulatának tagjaként, s ezzel a magyar szopránok csúcstartója. A Kossuth-díjas operaénekes, érdemes és kiváló művész 1908. március 3-án született Budapesten.
Az operaház társulatának csaknem négy évtizedig volt tagja, 1969-ig magánénekese, vezető lírai szopránja, később örökös taggá választották. Az egyik legsokoldalúbb szoprán műfajtól függetlenül lírai és drámai szerepekben egyaránt kiemelkedőt nyújtott, többi kortársa közül elsősorban tökéletes énektechnikájával emelkedett ki. Elsősorban Mozart és Puccini stílusa állt hozzá közel, szívesen alakított érzékeny lelkű, szenvedő, lírai hősnőket. Orosz Júlia 1997. október 19-én halt meg Budapesten.
Elekes Pál a Színművészeti Akadémia elvégzése után 1949-től a Vígszínház művésze volt, egy évvel később az Állami Bábszínház, 1992-től pedig a Budapest Bábszínház tagja lett. Szinkron- és karakterszínészként is számos sikert aratott, 1996-ban, 67 éves korában hunyt el.
