 |
Az Erkel-opera kottája és szövege keletkezése óta számos szerzői és idegen kezű beavatkozáson esett át. A november 6-ai operaházi előadás különleges bemutató, hiszen a sokat játszott mű ebben a változatban még soha nem hangzott el a budapesti dalszínházban, sőt a 2009-ben elkészült kritikai kiadás hivatalos közreadása óta ez lesz az első magyarországi felújítása. Az Egressy Béni szövegével játszott ősváltozat igazi kulturális csemegét ígér.
Héja Domonkos, a jubileumi koncertek karmestere így nyilatkozott a zeneszerzőről, a műről és a bicentenáriumi estéről: "Lehet vitatkozni arról, hogy az emberek szeretik, vagy nem szeretik Erkel zenéjét, ahogy arról is, hogy vajon miért beszélünk többet Bartókról, vagy Liszt Ferencről. Erkel személyére olyan büszkének kéne lennünk, mint amilyen büszkék a csehek Smetanára. Erkel egyéb érdemei mellett külön tiszteletet érdemel azért is, mert ő a hazai operajátszás megteremtője. Legismertebb művét, a Bánk bánt az 1930-as években Rékai Nándorék és Nádasdy Kálmánék erőteljesen átszabták. Koruk ízlése és normái szerint voltaképpen minden húzás, áthelyezés, transzponálás és szövegátírás abszolút indokolt volt - végül az ő változatuk került be a köztudatba és a mai napig ezt ismeri minden operalátogató. Manapság divat és elvárás, hogy muzsikusok, vagy teljes zenekarok speciálisan egy műfajra állnak rá - ezt a professzionális vonalat követjük, amikor tradicionálisan játsszuk Erkel zenéjét. Az azonban, hogy a szerző születésének jubileumán színre kerül az opera ősváltozata, nemcsak szakmailag jelentős esemény. E két koncert a közönségnek is lehetőség, hogy megismerje a szerző eredeti zenei elgondolásait és az eredeti szövegkönyvet. Olyat is hallanak majd, amit eddig nem, olyat is, amit már sokszor hallottak, de nem teljesen így, és lesz olyan is, amit tényleg mindenki ismer. A dallamok ismerői is szembetűnő változásokat fedeznek majd fel a szövegben, és számos, ma már nem is használatos szót, szófordulatot. Elárulhatom: bár nevében igen, mégsem teljesen koncertszerű előadásban adjuk a Bánk bánt, hiszen világítjuk a színpadot, és a szereplők mozognak a színen - mindez összességében nemcsak eszmei tartalmat hordoz majd, hanem igazi élményt. Még a karmesternek is. Hogy miért? Mert vállaltan sznob vagyok - mindenből az eredetit szeretem. A Bánk bánból is."
A november 6-i és 7-i előadásokat Palcsó Sándor rendezi. Mindkét este énekli II. Endrét Geiger Lajos, és közös a két este szereposztásában az Ottóként fellépő Fekete Attila, a Biberachot megformáló Szegedi Csaba és az udvarmestert alakító Sárkány Kázmér. November 6-án Gertrudis Lukács Gyöngyi lesz, a címszerepet, Bánk bánt Kiss B. Atilla, Melindát Kolonits Klára énekli, Tiborcként Perencz Béla, Petúr bánként Kálmándi Mihály lép fel. November 7-én Gertrudis szerepében Pánczél Éva látható, Bánk bánt Bándi János formálja meg, Melinda Kertesi Ingrid, Tiborc pedig Perencz Béla lesz. Mindkét előadáson köszöntő beszédet mond Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész.
November 7-én, Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján nyílik meg az Operaház földszinti aulájában az a kiállítás, amely az operaszerző és -szervező Erkel Ferenc munkásságának állít emléket. Az Operaház Emlékgyűjteménye számos XIX. századi dokumentumot őriz a régi Nemzeti Színház megsemmisült anyagából. A kiállításon, mely az 1830-as évek végétől Erkel Ferenc haláláig tartó korszak dokumentumaiból válogat, több valódi ritkaság, eredetiben is látható levél, autográf kotta, korabeli metszet és fénykép eleveníti meg az Erkel-korszak operajátszását. A iállítást Wellmann Nóra rendezi, megnyitja Mikusi Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője. Az anyag az évad végéig lesz látogatható az előadások szüneteiben.
A bicentenárium alkalmából új Bánk bán-műsorfüzetet is kiad az Operaház, amely abban tér el az előző füzetektől, hogy nem egy rendezést és egy előadást reprezentál, hanem a szerző életművébe ad betekintést. Miután Erkel születésének 200. évfordulójára készül, a műsorfüzet tartalomszerkesztése kilép az eddig megszokott mederből, és az eddigiekhez képest megengedi magának, hogy elsősorban az életműre adjon rátekintést, nem mellőzve természetesen magát a darabot sem.
A felkért szerzők a zenetudomány jeles képviselői, olyan személyiségek, akik az Erkel-operák kritikai közreadásában valamilyen módon közreműködtek. (A 2002-ben elindított sorozatban Erkel első három operája jelent meg eddig. A sorozatot az MTA Zenetudományi Intézet és az OSZK adja ki, kiadója a Rózsavölgyi Zeneműkiadó). Az új műsorfüzetben Tallián Tibor (az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója, és elindítója, valamint az Erkel operák kritikai közreadásnak főszerkesztője) hosszabb tanulmányt közöl az Erkel-életpályáról; Mikusi Balázs (az OSZK Zeneműtárának vezetője, tehát annak a tárnak, amely Erkel Ferenc autográfjait és a Nemzeti Színház korabeli anyagát őrzi) Erkel operáinak recepcióját foglalja össze, kitérve részletesebben a Bánk bánra - mindezt korabeli sajtó idézetekkel fűszerezik; Dolinszky Miklós (a Bánk bán közreadója) a kritikai közreadás bevezető tanulmánya alapján összefoglalja a Bánk bán keletkezéstörténetét, a dráma és szövegkönyv viszonyát, valamint a későbbi Nádasdy-Rékai-átdolgozást is ismerteti; Kim Katalin (MTA ZTI tudományos munkatársa, szintén közreadója Erkel két operájának: Bátori Mária, illetve Dolinszkyval közösen, és önállóan a Hunyadi László) Erkel operáinak szerzőségéről, az ezzel kapcsolatos álláspontokról ír, és újabb eredményekről az Erkel-műhely indulására vonatkozóan. Ez a Bánk bán érési folyamatának periódusa is egyben.
Az új műsorfüzet részletesen közli a Bánk bán mindkét verziójának cselekményét, ami önmagában is ritkaság, de a szerzők mindezt még Erkel Bánk bánról írt önelemzésével is párhuzamba állítják. A tartalom, amely még szakmai körökben sem igazán ismert, nyelvezetében is számos érdekességet kínál. A Bánk bán mellett szintén Erkel kétszázadik születési évfordulója ürügyén helyet kap minden operájának rövid cselekménye. Mindez újból rálátást ad az életműre, ugyanakkor azok számára is újdonsággal szolgál, akik ismerik az Erkel-operákat, hiszen a forgalomban lévő átdolgozásokkal ellentétben ezek a leírások az eredeti librettók alapján készülnek. A kiadványt gazdag korabeli képanyag illusztrálja: portrék Erkelről és énekeseiről, autográf kéziratok fakszimiléi, korabeli első kiadások címoldalai, jelmeztervek, színlapok, a bemutató szövegkönyvei, jelenetképek. A színes kiadvány képanyaga nemcsak az életművet fogja át: az olvasót bevezeti a korabeli előadások hangulatába is.
