Erkel utolsó operája Komáromban

Zene

 A Monostori-erőd

Gizella királynét Szakács Ildikó, Imre herceget Kovács Barna, menyasszonyát, a horvát fejedelem lányát, Crescimirát Bazsinka Zsuzsanna, Barang sámánt pedig Szüle Tamás alakítja. A többféle kórusból álló énekkar betanítását a zeneszerző leszármazottja, Somogyváry Ákos végzi, zenei konzultáns Kassai István zongoraművész.

   
Szent Istvánról már 1846-ban operaszöveget akart írni Erkelnek Gaal József, ez a terv akkor nem valósult meg. 1874-ben Dobsa Lajos szomorújátéka alapján Molnár György írta meg a librettót. Erkel még abban az évben elkészült két felvonás zenéjével. Megakadt a munkában, ezért 1880-ban Váradi Antallal átdolgoztatta a szövegkönyvet. A komponálást 1882-ben fejezte be, a hangszerelést Erkel Gyula, kisebb részt Erkel Sándor készítette el édesapjuk ellenőrzése mellett.
   
A darabot 1885. március 15-én mutatták be. A történetében az Istennek tett fogadalom és az uralkodói felelősség érvényesítéséhez szükséges fiúi szófogadás konfliktusán túl a férfias helytállás, a szenvedélyes, büszke szerelem, a sértett hiúság, a gátlástalan karrierizmus, az önérvényesítő hatalomvágy játszik fontos szerepet.
   
A négy felvonásos, a kormányfő védnökségével létrejövő produkció összesen mintegy 200 közreműködőnek ad feladatot. Folynak a tárgyalások, és a legfontosabb engedélyek már megvannak a második előadásra. Az újrázásra a budapesti Szent István-bazilika előtti téren kerülhet sor augusztus 30-án.