A japán zenekar tevékenysége az európai és a távol-keleti kultúrák találkozásának szimbóluma, s budapesti műsoruk is ezt tükrözi. Az 1988-ban az Ishikawa prefektúra és Kanazawa város támogatásával alakult együttes repertoárjának gerincét az európai klasszikus-romantikus stílus zenéi alkotják. Műsoraiban azonban a japán kortárs zenének is kiemelt szerep jut: nevéhez eddig több mint ötven, többségében a zenekar felkérésére született alkotás ősbemutatója fűződik. 2005-ben az Orchestra Ensemble Kanazawa volt a rangos Schleswig-Holstein Fesztivál rezidens zenekara, ekkor lépett fel velük Jessye Norman és Thomas Zehetmair is, de a fiatalnak számító együttessel már korábban is olyan nagy hírű művészek dolgoztak együtt, mint Hermann Prey, Peter Schreier, Philippe Entremont, Yo-Yo Ma, Salvatore Accardo és Gidon Kremer.
Első vendégkarmesterük a leningrádi születésű Dmitrij Kitajenko, a zeneigazgatói tisztet pedig 2007-től tölti be a Chicagói Szimfonikusok és a Müncheni Filharmonikusok előtt sem ismeretlen Michiyoshi Inoue, aki 1986-ban Japán első számú koncertterme, a Suntory Hall megnyitó hangversenyét vezényelte.
November 10-i koncertjük első műsorszámának szerzője Maki Ishii, aki ősi japán formákat és hagyományokat ötvöz a mai szimfonikus zene eszközeivel, egyik ilyen művével, a II. szimfóniával kezdi a hangversenyt. Haydn sokáig elveszettnek hitt és néhány évtizede megtalált C-dúr gordonkaversenye ma a csellisták egyik kedvelt koncertdarabja. A szólista, Onczay Csaba. A koncert zárásaként Beethoven VII. szimfóniája csendül fel.
