 |
|
A Figaro házassága a Müpában |
Az év első nagy dobása a március 11-én volt a Müpában, ahol Fischer Iván dirigálásával "előadásszerű koncerten" adta elő a Figaro házasságát a Budapesti Fesztiválzenekar olyan szólistákkal, mint Markus Werba, Dominique Labelle, Váradi Zita, Marco Vinco, Katharina Kammerloher, Robert Lloyd, Marie McLaughlin és Rodolphe Briand. Kritikánk ide kattintva olvasható.
Az április vele végződött, a május vele kezdődött. Három este, három repertoár, két helyszín, egy énekesnő. Cecilia Bartoli, "a varázslónő", "az éneklő zsenialitás", "a muzsika hangja" Budapesten járt.
 |
|
Jelenet a Xerxesből |
Április utolsó napján régi adósságát törlesztette az Operaház: barokk opera került a repertoárra. Händel Xerxesét Kovalik Balázs rendezte. "Senki ne sajnálja se az időt, se az energiát - nézze meg az előadást" - írt egyik fórumozónk.
Berlioz operájának, a Faust elkárhozásának magyarországi bemutatójára 163 évet kelett várnunk. Szegeden tartották a premiert, a Juronics Tamás rendezte a "káprázatos spektákulumnak" is beillő előadást.
Júniusban a Miskolci Operafesztiválon két Berg-opera előadása lepte meg a nézőket. A Moszkvai Helikon Opera a Luluval érkezett, a Gerai Állami Színház és a Miskolci Operafesztivál közös produkciójaként pedig a Wozzecket mutatták be.
A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya - a Budapesti Wagner-napokon ebben az évben kétszer is bezárult a Ring.
"Egy teljes produkcióért felelős, s roppant tudatos művész számára persze lehetetlenség mindenestül visszagyerekesedni, s a komoly fölnőtt nézőknek sem könnyű reflektálatlanul átélni a kisded mese cselekményét." Hans Krása kisoperáját, a Brundibárt Novák Eszter állította színpadra a Müpában, a karmester Fischer Iván volt.
A Theater an der Wien előadását, Rossini Tancredijét néhány nappal a bécsi premier után, koncertszerű változatban a Zeneakadémián láthattuk-hallhattuk.
Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval második kiadására és Szegedre figyeltek az operabarátok november elején. Szerintünk két produkció emelkedett ki a mezőnyből: a bienne-i színház két egyfelvonásosát (Bohuslav Martinů: Alexandre bis, Maurice Ravel: Pásztoróra) Bagó Bertalan rendezésében, Balczó Péter közreműködésével, valamint az Ostravából érkezett Telihay Péter-rendezés, a Vita, amelyet a zeneszerző is megtekintett.
És aztán eljött az év vége, amikor Edita Gruberova, a belcanto királynője Bellini Normájának címszerepében aratott nagy ovációval kísért sikert a Müpában.
