Fassang László világszerte hangversenyezik, volt már a Sapporói Hangversenyterem Kern-orgonájának rezidens művésze, improvizációt tanít a spanyolországi San Sebastian zeneművészeti főiskoláján. A kiválasztott szakértők egyikeként végig jelen volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem május 22-én felavatott új orgonájának építésénél is. Harmincéves korára szinte mindent elért, ami ma egy muzsikusnak osztályrészül juthat. Fassang budapesti muzsikuscsalád gyermekeként tizenhárom évesen kezdett orgonát tanulni Baróti Istvántól, az Esztergomi Főszékesegyház orgonistájától, a francia orgonazene nagykövetétől. Annyira magával ragadta a hangszer, hogy attól kezdve nyaralni is csak olyan helyre mentek, ahol orgona is volt kerékpárral elérhető közelségben. Így vezetett az út a Zeneakadémiáig, ahol Gergely Ferenc és Ruppert István orgonista, valamint Prunyi Ilona zongorista növendéke lett. Sok mesterségbeli fogást, önkontrollt, rendszerességet tanult az akadémiai évek alatt. Még Baróti István mellett megfogalmazódott benne az igény arra, hogy Franciaországban tanuljon tovább. Olivier Latry egyik budapesti mesterkurzusa tovább érlelte az elhatározást: felvételizett és felvételt nyert a Conservatoire National Supérieur de Musique-re, ahol Latry mellett Michel Bouvard növendéke is volt. Hamar megtanulta, hogy orgonán is a kotta nélküli játék a biztos tudás alapja. S miután nem érezte jól magát a templomi karzatok magányában, a következő tanévben beiratkozott az improvizáció tanszakra, ahol Loic Mallié, Philippe Lefebre, Thierry Escaich és Jean-François Zygel tanította, és ahol együtt improvizált a legkülönbözőbb hangszereken játszó muzsikusokkal. Tanulmányait egyéves szabadsággal megszakítva jutott el Japánba, és sapporói munkálkodása idején készítette első CD-jét is, amelyen Bach és Liszt művei mellett saját improvizációi hallhatóak. Első versenysikereit Magyarországon érte le: 1993-ban a budapesti Gárdonyi Zoltán Emlékverseny győztese volt, 1998-ban második lett a Győri Nemzetközi Orgonaversenyen. A párizsi évek alatt (2002-ben) vett részt az amerikai kontinens legelőkelőbb viadalán, a Royal Bank Calgary Nemzetközi Orgonaversenyen és Fesztiválon, ahol az Improvizációs Aranymedál tulajdonosa lett. Szintén 2002 volt a Párizs Város Negyedik Nemzetközi Orgonaversenyének éve, ahol az improvizációs nagydíjon kívül Fassang Lászlónak ítélték a Maurice Duruflé-díjat is. 2003-ban a megosztott második díjat és a francia orgonaművek legjobb előadásáért járó különdíjat kapta Windesheimben, az Első Nemzetközi Francia?Német Orgonaversenyen. 2004 volt a Chartres-i siker éve, 2006-ban pedig ? hazai elismerésként ? Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. Kritikusai elsősorban a művek elmélyült ismeretét és külsődleges sallangok nélküli, tiszta megformálását méltatják. 2006. szeptember 23-án, este fél nyolctól a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében ad koncertet a fiatal orgonaművész. A hangverseny programját a concertók és a mechanikus zenélő szerkezetek jegyében állította össze Fassang László. Számos Vivaldi-hegedűversenyt írt át Bach-csembalóra, illetve orgonára, közülük az egyik d-moll nyitja a koncertet. Ezt követi a Niemetz-féle zenélő masinákra született alkotások sora: Händel Zenélő órája, Mozart F-dúr andantéja, Haydn Zenélő órája és a Köchel-jegyzékben 608-as számmal szereplő, késői Mozart-kompozíció, a Schubertre is erősen ható f-moll fantázia. A XVIII. század végének főúri szalonjainak szerves tartozékaként szolgáló mechanikus zenélő szerkezeteket, az orgonákból kölcsönzött fuvola-regiszter sípokat tartalmazó kisebb-nagyobb gépezeteket órával összekötve azt is elérték, hogy óránként ?maguktól? eljátsszák ezeket a különleges hangzású darabokat. A zenélő óra-blokkot Vivaldi és Haydn ritkán hallható, hegedűre és orgonára írt versenyműve követi, amelynek másik szólistája Szabadi Vilmos lesz. A két kettősverseny között egy népszerű Händel-concerto szólal meg: A kakukk és a csalogány. A concertók zenekari szólamait a Budapesti Vonósok játsszák, a continou-orgonánál Somogyi-Tóth Dániel foglal helyet.
