Felavatták Budán Chopin mellszobrát

Zene

(MTI) A portrét, amelynek eredetije a párizsi Luxemburg-parkban áll, Waldemar Dabrowski, a Chopin-év programjainak vezetője, a Teatr Wielki, a lengyel Nemzeti Opera főigazgatója, volt kulturális miniszter adományozta Szilasi Alex zongoraművésznek, a Chopin-év magyarországi nagykövetének, ő pedig a Budavári Önkormányzatnak. Így került a Haydn-emlékmű közelébe a szobor Chopin halálának 162. évfordulóján; a lengyel zongoraművész-zeneszerző 1849. október 17-én hunyt el Párizsban.

 
A Liszt-év is indokolta az eseményt, hiszen a magyar és a lengyel géniusz barátsága legendás volt. Az előzményekhez tartozik az is, hogy a Budavári Önkormányzat egy Liszt-portrét adott a varsói várkerületnek, Gerő Katalin munkáját a Lazienski parkban állították fel augusztusban.  A szoboravatón Szilasi Alex azt hangsúlyozta: a két esemény jelkép, mert lehetőség a lengyel és magyar kulturális együttműködés megújítására abban az évben, amikor Lengyelország Magyarországtól vette át az Európai Unió soros elnökségét. 
 
 
Waldemar Dabrowski kiemelte: Chopin és Liszt fiatalon érkezett Párizsba, Európa kulturális központjába, ahol már óriási alkotók éltek. Mégis rövidesen kiemelkedtek közülük és ebben része volt a kettejük barátságának. "Legfontosabb a barátság. A barátságra mindent lehet alapozni, jövendő életet, kapcsolatokat" ? fogalmazott Waldemar Dabrowski.
 
Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere emlékeztetett arra, hogy Liszt könyvet írt Chopinről és ebben szinte megszállottan követelte, hogy a művészt komolyan kell venni, mert általa válik hihetővé az a romantikus nézet, amely szerint az emberiség hajdani aranykorából egyetlen dolog maradt meg: a művészet. 
 
 
A szobrot Waldemar Dabrowski és Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet, valamint Nagy Gábor Tamás és Szilasi Alex leleplezte le és koszorúzta meg. 
 
 
Liszt Ferenc alig néhány héttel Fryderyk (Frédéric) Chopin halála után már hozzálátott a barátjáról és pályatársáról szóló könyv anyagának gyűjtéséhez; az elkészült mű 1873-as magyar változatának reprintje 2010-ben jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában. Szilasi Alex előszót írt a kötethez és bőséges jegyzetekkel látta el az anyagot.