Minden jegy elkelt. Ez a felirat nem kimondottan az operaplakátok leggyakoribb lelőhelye. Ez alkalommal mégis az új Pavarottiként emlegetett sztártenor, Juan Diego Flórez koncertposzterére került ez ? jó nagy betűkkel. A művész honlapja is a budapesti koncerttel nyitott: ?First time in Budapest? a szalagcím, kábé, mintha a New York-i Metropolitanben debütálna. (Ó, azon már régen túl van.) A hír mellé saját kezűleg készített Iphone-fotó illusztrálta a pesti helyszínt.
Ezen a hétfőn úgy éreztem, bárcsak mindig ilyen hírünk lenne a világban, ilyen érzéssel ülhetnék az Operaházban, ilyen hangokat hallhatnék a színpadról. Csendesen teszem hozzá: nem úgy, mint legutóbb a felháborítóan gyengére sikerült Don Giovanni-premieren.
Talán Cecilia Bartoli 2009-es koncertje volt ekkora egyöntetű siker az Andrássy úti palotában, mint Flórezé, akinek hangversenyét eredetileg tavaly télre, a Kongresszusi Központba hirdették. Akkor az elmaradt a tenor betegsége miatt, bár állítólag ez jobb is mindenkinek, mivel a jegyeknek csak egy részét tudták eladni. A mostani koncertről ez nem mondható el. A csillárról is lógtak, hetek óta rohamozták a szervezési osztályt egy-egy megmaradt, leeső belépőért. Úgy tűnik, mindenki elégedett ? az új helyszínnel és a koncerttel is. A mögöttem ülők például hálásan konstatálták, mennyivel jobb helyen ültek, mintha megtartották volna a tavalyi hangversenyt.
A lassan harminckilenc éves bel canto tenor Flórez mindenhol tarol a világban, nemcsak nálunk. Tehetségét ? azt mondják ? édesapjától, a szintén énekes Rubén Flóreztől örökölte. Az ifjú Juan Diego egyáltalán nem az operaszínpadokra készült. Pop, rock és a perui zene vonzotta igazán. Maga írta és adta elő dalait különböző limai zongorabárokban. 1989-ben mindenféle előképzettség nélkül elnyerte Peru első békedal-fesztiválját, amelyet a tévé is közvetített. A következő évben úgy döntött, elkezd komolyan énekelni tanulni. 1993-tól még továbblépett: a philadelphiai Curtis Zeneintézetbe, ekkor már színpadi produkciókban is szerepet kapott. 1994-ben találkozott az ünnepelt perui énekessel, Ernesto Palacioval, aki ugyan nem ájult el Flórez művészetétől, mégis felkarolta az ifjú tehetséget, közös lemezt is készítettek. Nem is egyet. És az évek során Palacio is belátta, megérte a befektetett bizalom és energia.
Világkarrierjét mégsem neki köszönheti Flórez, hanem egy beugrásnak.1996 nyarán a pesarói Rossini Opera Fesztiválra ? próbaéneklés után ? felkérték egy kisebb szerepre. Szerencsecsillaga viszont akkor ragyogott fel, amikor a fesztivál nyitóéjszakájának produkciója, a Matilde di Shabran főszereplője megbetegedett, és ő ugorhatott be helyette. Akkora sikert aratott, hogy decemberben már a milánói Scalaban énekelt. Flórez repertoárjában mára 32 opera szerepel, főként Rossini-, Donizetti- és Bellini-művek.
Noha járja a világot, otthon alapított gyerekeket és fiatalokat támogató alapítványt. Flórez szinte nemzeti hős a saját hazájában, három évvel ezelőtti esküvőjét élőben közvetítette a helyi televízió, sőt, 2004 óta perui bélyegeken is szerepel.
A sármos Flórez óriási hangterjedelemmel bír és elképesztő könnyedséggel énekel. Ujja köré csavarta a pesti közönséget, mikor felvillantotta repertoárjának ékköveit: egy-egy áriát Cimarosa-, Rossini-, Donizetti- vagy Verdi-operákból. A közönség meg őrjöngve bravózott, és úgy fotózták telefonnal és fényképezőgéppel, mint egy rocksztárt.
Az áriák között a Magyar Állami Operaház zenekara játszott Alessandro Vitiello vezénylésével. A zeneművek közül egy emelkedett ki: Massenet Meditációja a Thais-ból, amelyben a koncertmester Danyilova Galina olyan remekül hegedült, hogy az első pillanattól bizsergett az ember összes porcikája.
A nézők nem engedték Flórezt a hivatalos műsor után, felállva követelték az újabbnál újabb ráadásokat. Bár igény lett volna többre is, hármat sikerült kipréselniük a tenorból: a L?amour, ah! Leve-toi soleil című áriát Gounod Rómeó és Júliájából, Donizettitől Az ezred lányából a Pour mon ame-t és a kettő között a Rigolettóból a híres La donna ? mobile-t.
Megérte.
