Purcarete rendezéseit több alkalommal is láthatta a hazai közönség, vendégrendezőként pedig legutóbb (2005-ben) a Katona József Színházban (Shakespeare: Troilus és Cressida) dolgozott. Munkáit általában merész látványvilág és szabad szövegkezelés jellemzi. Az 1991-ben alapított, világhírű Bulandra Színház egykori igazgatója, aki jelenleg Franciaországban él, több operát is rendezett már, s aki ismeri munkásságát, az sejtheti, hogy a Gianni Schicchi-t sem a hagyományos operaklisék mentén dolgozta fel. A Puccinira jellemző nagyméretű zenekart ezúttal egy kisebb együttes helyettesíti, az átdolgozást Stollár Xénia végzete el. Az operát - a címszerep és Rinuccio kivételével - színészekkel énekelteti, a két énekes pedig teljes színészi vértezetben komédiázik.
Igazi "örökösödési háború" bontakozik ki a színpadon, a hoppon maradt rokonság jóval nagyobb, mint azt Puccini színlapja alapján képzelni lehet. Valóságos keselyűhad gyülekezik a halottas ágy és a halotti tor megterített asztala mellett, ám gyászos hangulatnak nyoma sincs. A mulatságosan groteszk játék, a burleszkszerű hangütés tökéletesen kidolgozott, mérnökien tervezett csapatmunkáját bízta Purcarete színészekre, s nem énekesekre. Tulajdonképpen ez a rendezés nem távolodott el nagyon Puccini színházi elképzeléseitől, hiszen a zeneszerző a pénzsóvár rokonság tagjainak nem írt szólószámokat, zenei működésük az "ensemble éneklés" (csoport-előadás) tipikus esete és magasiskolája, s persze a vígoperai hangvétel kötelező eszköze. S hogy a zenei hatás ne csorbuljon, és a kényes ízlésű zeneértők se csalatkozzanak, Purcarete megnövelte a rokonság létszámát, így az énekes színészek felszabadultabban, magabiztosabban dalolhatnak, a színpadi kavalkád pedig még látványosabb.
"A Gianni Schicchi természetesen nem hagyományos opera-előadás, hanem különleges színházi esemény; nem az operákkal akarunk versenyt futni" - mondta a színházigazgató (Tompa Gábor) az előadásról. Purcarete koncepciójában az áttétel opera és színház között hajszálnyi. Vagy talán nem is létezik. "Mert opera, de hol a karmester? A zenekar hangol, végül belohol a dirigens - remek Purcarete-ötlet. Helyenként morbid, például gyerekek labdáznak a halott Bouso Donati lábánál, a rokonság a holttest mellett ül tort. Ekkor kerül a képbe Gianni Schicchi - Sándor Árpád nagyszerű alakításában -, a vagány, akinek semmiség megoldani az örökösödési problémát. Persze a maga javára. Ilyen, színház és opera közti ötvözetet még a sokat tapasztalt kolozsvári közönség sem látott" - írta az október végi előadás egyik kritikusa.
(2008. március 25. 19:00 Thália Színház (Budapest) - Puccini: Gianni Schicchi - a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása; hangszerelte: Stollár Xénia; rend.: Silviu Purcarete; Vendégünk egy város - Kolozsvár köszönti Budapestet)
