(MTI) A zongoraművész, zenetörténész a magyar jazzirodalom alapjait megteremtő könyveiért és tanulmányaiért, a konzervatóriumi jazztanszak megszervezéséért, kreativitás-fejlesztő zenepedagógiai munkásságáért, határainkon túl is nagyra becsült zenetörténészi, zeneszerzői és előadóművészi tevékenysége elismeréseként kapta meg az elismerést.
"Mint zenetörténészt a jazzen kívül sok egyéb is érdekelt, elsősorban az improvizációs kultúrák" ?emelte Gonda János, aki ugyanakkor iskolaalapítóként, tanári, ismeretterjesztő, zenei-közéleti és szerkesztői tevékenységével is azon fáradozott, hogy a jazzt a klasszikus zene rangjára emelje.
Két évvel ezelőtt egy emlékezetes, kétnapos konferencia szervezésének motorja volt, a rendezvényen a zenepedagógia és a rögtönzés viszonyáról esett szó. "Az a konferencia nagyjából-egészében kifejezte mindenkori érdeklődésemet: a magyar népzenétől az archaikus vallásos imákon át a hindu klasszikus zenéig és a barokk improvizációs praxisig rengeteg témát beszéltünk meg" ? idézte fel a 80 éves Gonda János.
Kifejtette, hogy a világ zenekultúrájában átszövi egymást az improvizatív muzsika és a komponált zene. A zenetörténész úgy véli, nem lehet élesen elkülöníteni egyiket a másiktól, azok kiegészítik egymást. "A nyugati zenekultúra jelentős részben komponált muzsika, amely az alkotás-rögzítés-előadás hármasságán alapul, de nem fordít figyelmet a 'direkt' zenélésre. A rögzített zene megmerevedik és elveszti a folyamatos változatosság képességét" ? jegyezte meg.
Kitért arra, hogy a gyermekekben természetesen van jelen a rögtönzési készség, és ha a zenével ismerkedő gyermek kezdettől fogva kizárólag művek tanulásával, azok interpretálásával foglalkozik, az improvizációs érzéke elsatnyul.
Gonda János az alternatív zenepedagógia fejlesztésére 1990-ben megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. "Azt reméltem, hogy nagyobb teret nyerhetünk, és nemcsak a zenei nevelésben. Tíz éven át eredményesen működött az intézet, sajnos a pénz elfogyott, és újabb forrás nem keletkezett" ? fogalmazott.
A zenetudós kedvező jelenségnek tarja, hogy létrejöttek kisebb alternatív műhelyek, például Pécsett egy művészeti szabadiskola, és ? mint mondta ? vannak olyan közösségek, ahol a drámai, a képzőművészeti rögtönzéshez kapcsolják az improvizációt.
"Hogy miért nem került a tudományos kutatás fókuszába a rögtönzés, annak egyszerű a magyarázata: ami nincs leírva, azt sokkal nehezebb elemezni, mint ami papíron van. Azért kutatni való mégis lenne, behatóan foglalkoztam a barokk kor improvizációs gyakorlatával. Bach korában szinte kötelező volt a zeneszerzőnek a rögtönzés és a variálás eszközeit birtokolni, az orgonafantáziák, fúgák e tudásnak és az ihlet szabadságának gyümölcseiként keletkeztek" ? sorolta Gonda János.
A hazai jazzélet és jazzoktatás meghatározó alakja 1932. január 11-én született Budapesten. A zeneművészeti főiskolán előbb zenetudományi, majd zongoraművészi diplomát szerzett. 1965-ben megszervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazztanszakát, amely a műfaj elismerésével 1990-ben főiskolai, majd egyetemi szintre emelkedett. 1965-ben ő írta az első magyar nyelvű jazzelméleti- és történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című szaklapot, 1993-ban megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.
Zongoristaként és zeneszerzőként is elismert. A Qualiton együttessel készítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát, több formáció tagjaként koncertezett itthon és külföldön. Komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét, táncjátékokat és szimfonikus jazzművet. 1972-1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1990-ben az újonnan alakult Magyar Jazz Szövetség elnökének választották meg, a szervezetnek jelenleg tiszteletbeli elnöke.
Gonda Jánost 1974-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), valamint középkeresztje (2002) kitüntetést, a Szabó Gábor-díjat, a Budapestért Díjat, 2011-ben a Pernye András-díjat vehette át.
