- Bagó Bertalan, a két egyfelvonásos rendezője azt nyilatkozta: színházat szeretne, ahol énekelnek, és nem fordítva. Nehéz volt a közös munka?
Bagó Bertalan: Úgy gondolom, hogy az operát is úgy kell játszani, mint bármi mást. Csak éppen énekelnek benne. Mintha prózai előadás lenne, szituációkat kell csinálni. A legtöbb munkánk abból adódott, hogy az énekesek természetesen játsszák el ezeket a szituációkat. Remélem, hogy ez sikerült is.
Balczó Péter: Nagyon örülök, hogy Bagó Bertalannal dolgozhattam együtt, jó kapcsolatba kerültem vele emberileg és szakmailag is. Jól tudtam vele együttműködni - de nem csak én, hanem az egész társulat. Bagó Bertalan színháza nem ért egyébként teljesen felkészületlenül: tavaly Debrecenben az Andrzej Bubien rendezésében bemutatott Smetana Az eladott menyasszony című operájában hasonló karaktert kellett hoznom, és hasonlóan kellett játszanom. Meg kell vallanom, nem is tudok lefúrt lábbal énekelni. Nagyon szeretek játszani, és úgy tűnik - hál 'Istennek -, tudok is.
- Mit gondoltak, a még mindig kissé konzervatív magyar operalátogatók körében ez az jó adag erotikával átszőtt ironikus-frivol hangulat mennyire számíthat sikerre vagy elutasításra?
Bagó Bertalan: A Martinů-darab groteszk világa nagyon ritka Magyarországon. Kettős csavar van benne: a freudizmust, a pszichoanalízist gúnyolja - és mindezt operában. Ennek a nyelvét, világát és játékstílusát elég nehéz volt megtalálni. Ami még nagyon furcsává teszi a darabot, hogy igazi története nincsen, hiszen szürrealista. Aki egy történetet szeretne látni - ahogy talán várják az operarajongók -, az csalódott lehet, mert ez egy érzelmi góc, és kliséket gúnyol ki. Természetesen a velejéig akartam hatolni a daraboknak, és semmiképpen nem akartam megúszni a kérdést. Az volt a szándékom, hogy meghökkentsem a nézőt. És reménykedem abban, hogy a néző tehetséges, és felfogja, amit az ember fölrak. Aztán majd utána eldönti, hogy tetszett-e.
Balczó Péter: A ma esti közönségnek láthatóan tetszett az előadás, és ennek nagyon örülök. Hogy prűdek vagyunk-e, vagy nem, ez persze kérdés. A produkciónak mindenesetre Svájcban is sikere volt, pedig ott még prűdebbek és még zárkózottabbak az emberek.
- Van-e esély arra, hogy ezek a rendezések valahol tovább éljenek, és várhatunk-e öntől a későbbiekben hasonló szellemű operarendezéseket?
Bagó Bertalan: Ezt a produkciót tovább játsszák Svájcban, ugyanebben a rendezésben, de másik szereposztással. Az meg majd kiderül, rendezek-e még operát, vagy sem. Én mindenesetre szeretnék.
- Szívesen részt venne a maihoz hasonló felfogású produkciókban?
Balczó Péter: Természetesen, mindenképpen!
Bohuslav Martinů: Alexandre bis / Maurice Ravel: Pásztoróra
Philom?ne / Concepcion: Friederike MEINEL
Oscar / Gonzalve: BALCZÓ Péter
Alexandre / Ramiro: Stanislaw KIERNER
Le Portrait / Don Inigo Gomez: GYÖRGY Levente
Armande: Alessandra BOËR
Torquemada: Konstantin NAZLAMOV
A Theater Biel Solothurn (Bienne, Svájc) produkciója
Közreműködött: a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Harald SIEGEL
Díszlet: Martin WARTH
Jelmez: DEBRECZENI Ildikó
Rendező: BAGÓ Bertalan
Az előadást a MEZZO Televízió 2009. november 11-én és 12-én tűzi műsorra.
