I. rész: Az örök Kalotaszeg Kalotaszeg a magyar nyelvterület néprajzi tájai közül az elsők között került a figyelem középpontjába. A Hagyományok Háza alkotói úgy érezték, elérkezett a szintetizálás ideje, ezért a megismert anyagot összefoglalás-jellegű műsorba rendezték, hogy most a nagyközönség elé tárják azt. A zene tekintetében számukra ezt a szintézist Varga Ferenc ?Csipás? bánffyhunyadi prímás művészete jelenti, aki a tájegység minden nemzetiségének olyan zenei színvonalon muzsikált, amit nyugodtan nevezhetünk klasszikusnak. A XIX. század nemzeti ébredésének stílusából táplálkozó zenei nyelv, amelybe ?Csipás? a vidékre jellemző dallamokat oltotta, felülmúlhatatlan példája a prímás zenei zsenialitásnak és ízlésének. Ennek megjelenítését az alkotók olyan produkcióban képzelték el, amelyben a vidék nemzeteinek jellemző, foglalatba helyezett táncai ezzel a zenével fonódnak össze. Varga Ferenc ?Csipás? muzsikáját Vizeli Balázs (Téka zenekar), Gombai Tamás (Fonó zenekar), Pál István ?Szalonna? (Fonó zenekar) és Varga István ?Csipás? prímások idézik fel. Demeter Erika román, Herczku Ágnes és Lengyel László ?Türei? magyar, valamint Varga István ?Csipás? cigány dalokat énekel. II. rész: Kincses Felvidék (Bartók-trilógia, I. rész) ? Bemutató előadás Kincses Felvidék című műsorával a Magyar Állami Népi Együttes a magyarországi hivatásos és amatőr együttesek között először foglalja össze a Felvidék etnikailag sokszínű tánc- és zenekultúráját. Kiindulásként azon tájegységek anyagából merítettek, ahol Bartók népzenekutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem egy leltár bemutatása volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése. A Bartók-évforduló jó alkalmat kínál Bartók Béla géniuszának újbóli felfedezésére. Ráirányítja figyelmünket arra az életműre és gondolkodásmódra, mely mintaként szolgál számunkra is. Eszerint a népzene és néptánc megismerése után, abból kiindulva saját, mai, aktuális nyelvünket kell megalkotnunk. A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része, melyben az együttes a forráshoz legközelebbi, ahhoz leginkább hasonlító formában mutatja be az ?eredetit?. Az ezt követő részek, melyek a közeljövőben kerülnek színre, az absztrakció egyre magasabb szintjén követik Bartók útját, és jutnak el az inspiráló mintától a kortárs nyelvig. Az előadás magyarországi és szlovákiai alkotók közös munkája. Zene: Agócs Gergely Koreográfusok, tánctanárok: Furik Rita, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Richtarcsik Mihály, Hégli Dusán, Lépes Anikó, Stanislav Marišler, Lindá Luptáková, Vladimír Michalko, Marianna Svorenová Látvány, díszlet: Kovács Gerzson Péter Grafika: Kovács Bori Vilma Viseletek: Furik Rita Vezető koreográfusok: Hégli Dusán, Mihályi Gábor A rendező munkatársa: Mihályi Gábor Rendező: Kovács Gerzson Péter Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara. Zenekarvezető-prímás: Pál István Tánckarvezető: Kökény Richárd Asszisztensek: Bakos Gabriella, Borbély Beatrix, Varga Péter Művészeti vezető: Mihályi Gábor
