 |
| "Hallgass, hallgass, most Bach beszél. Hallgass."
"Hölgyeim és Uraim! Márai Sándornál szebb szavakkal senki nem tudta volna bevezetni Bach halálórájának 205. évfordulóját. Johann Sebastian Bach művészete zeneileg egyedülálló. Egyedülálló azért, mert Ő volt az emberi társadalomban a zene Forradalma. Egy olyan korban, amikor semmi mást nem vártak Tőle el, csak azt, hogy tetszetős zenét írjon megrendelésre hercegeknek és grófocskáknak. Johann Sebastian Bach mégsem tudott mást tenni, mint, hogy hétről hétre csodákat írt, amelyet környezete nem értett meg, és halála után száz esztendőnek kellett eltelnie, hogy a világ Őt fölfedezze." |
 |
| () "A ma esti hangverseny - ha szabad így mondanom -, nem is hangverseny a maga klasszikus értelmében. Ez a mai este mindannyiunk ünnepe, nem afölötti bánatukban, hogy Bach meghalt, hanem afölötti örömünkben, hogy élt, és hogy kétszázötvenöt évvel a halála után egy érdektelen és szinte fölöslegesnek látszó utolsó tíz év után, amit Lipcsében eltöltött. Most itt 2005. július 28-án ennek hallhatjuk zenéjét." |
 |
| ()"Tehát nem a klasszikus értelemben vehető hangverseny ez, hanem sokkal inkább emlékzene. Emlékzene és egy kicsit körülnézve, azt hiszem Önök is elmondhatják, hogy ennél jobb társaságban még nem hallgattak zenét. A Kerepesi temetőben, itt nyugszanak ennek az országnak a nagyjai - jobb szomszédság, mint amely háborús hétköznapjainkon körbevesz minket. És ha kérhetek valamit: tapsból itt ma nem részesülünk, nem lenne jogos." () |
 |
| Varnus Xaver bevezetőjéből idéztem. Szolgálati közlemény: elfogult vagyok Vele szemben. Olyan csodálatos orgonakoncertekkel gazdagította életemet - mint legutóbb Pécsett, a zsinagógában -, hogy nem tehetek másként. Ha jobban belegondolunk, a temetői szabadtéri koncertet a szükség hozta létre: tisztelet a zseniális Johann Sebastian Bach művészetének. Ehhez megfelelő helyszínt keresett Xaver öt évvel ezelőtt. És megtalálta, bár honi viszonyaink között első hallásra eretnek gondolatnak tűnt a sírkert. |
Az idő Őt igazolta! Az akkori tapasztalatokat hasznosítva olyan koncertet szervezett, amely a világ bármely részén csodálatot keltett volna. A hozzáértő kritikusok majd szakszerűen elemzik a történteket. Az elfogult "közönség" - bár Xaver kérte, hogy a temetőhöz nem illő tapsot mellőzzék - minduntalan tapsra ragadtatta magát. 2005. július 28-án este EURÓPÁBAN éreztük magunkat! Köszönhetően Bach-nak és Varnus Xavérnak. Feltétlenül meg kell említeni azt a csodálatos hangzást, amelyet - a művész tehetségén túl - a hangszer a szabadtéren produkált és elkápráztatott minket. Olyan "kupola-hatást" biztosított mintha egy katedrálisban ültünk volna. Ebben a hangszeren túl a technikusoknak óriási szerepe volt. Fotó: Peti Péter |
