 |
(MTI) Rossini korai munkája, A selyemlétra mutatós és színes előjátéka Alexander Pereira idei munkájának; az intendáns a szezon végén Salzburgba, az ünnepi játékokhoz távozik. Paolo Fantin díszlete egy mai berendezésű lakás konyhával, háló- és fürdőszobával, a jelenetek hol egy étkező asztalnál, hol a kanapén, az ágyban játszódnak. A szereplők élettelen bábokként ülnek, de néhány taktus után megelevenedik a történet, ami majdnem híven követi a librettót: a szolga, Germano cselszövéseit, pletykáit.
A konfliktus ? ahogy a korban divatos szövegkönyvek diktálták ? szerelmi félreértéseken alapul. (A selyemlétra ősbemutatója 1812-ben Velencében volt.) Dormont a nevelt lányát, Giuliát Blansac-hoz akarja adni, de a lány Dorvilt szereti. Giulia unokahúga, Lucilla viszont Blansac-ért bolondul. A selyemlétra arra szolgálna, hogy Blansac megszöktesse Giuliát, azonban a szálakat Germano alaposan összekuszálja. A fináléra persze mindenki megtalálja a maga párját. Rossini könnyű és pezsgő muzsikáját friss tempóban szólaltatta meg az Orchester Musikkollegium Winterthur élén Hamar Zsolt, a Zürichi Operaház karmestere.
A szereplők: Sen Guo (Giulia), Christina Daletska (Lucilla), Raimund Wiederkehr (Dormont), Edgardo Rocha (Dorvil), Davide Fersini (Blansac), Ruben Drole (Germano) valamennyien jól szolgálták Damiano Michieletto szellemes rendezését, kitűnő előjátéka a produkció a következő zürichi szezonnak ?írta a svájci hírügynökség.
