?Mi most egy olyan művet szeretnénk eljátszani a gyerekeknek, amelyben hús, vér, az iskolapadokat nem is oly rég elhagyó emberkéket láthatnak. Szeretnénk velük megismertetni Rossini zenéjét, ami a mai fülnek is roppant fülbemászó. Alidórónak, a játékmester figurájának külön prózai szöveget szerkesztettünk, és egy báb segítségével ? aki a gyermekeket képviseli izgalmas, naiv kérdéseivel ? rásegítünk a szöveg érthetőségére és a zene értelmezésére. Elsődleges szempontnak tekintettük, hogy ha 2006-ban játszunk operát, akkor jelenjenek meg olyan technikai eszközök is az előadásban, amely egy mai gyermek környezetében megtalálhatók. Ha látja, hogy videokamerázik a szereplő a színpadon, akkor valószínűleg érzékeli a közönség, hogy egy operában is szabad ilyen eszközöket használni. Tehát nem halott ez a műfaj. Ha a videokamera filmszerűen kiemeli azt, ami éppen akkor megszólal, a gyermek vizuális látásvilágában ? ami ennek a kornak a sajátja ? egyértelművé válik a kép és a hang összekapcsolása. Tehát a modern technikát a darab érdekében ? és nem ellene ? a mai gyermek filmszerű világának megteremtésére használnánk. A zenekar a színpadon foglal helyet, jelezvén, hogy élőben, emberek által megszólaltatott hangszerek játszanak. Ezek között játszódik a cselekmény, így minden szereplő a rá jellemző hangszercsoporthoz tud lépni, és így izgalmassá válik még látványra is az előadás. Természetesen a színpadi eszközöket is felhasználjuk. Így a különleges jelmezek, az érdekes, először egyszerűnek látszó díszlet, a világítás mind elvarázsolja majd a gyermekeket. Pergő, minden jelenetében újat mutató darabot készítünk annak érdekében, hogy ha az előadás végén az előcsarnokba kiérnek a gyerekek, akkor fel se merüljön bennük, hogy operát láttak. Mindenkiben az a gondolat motoszkál majd: milyen jó volt ez a ?színházi előadás.? (Toronykőy Attila, rendező) (2006. május 11. 15:00 Szegedi Nemzeti Színház; Rossini: Hamupipőke (ifjúsági opera); km.: Szerekován János m.v. (Don Ramiro, Salerno hercege, Bátki Fazekas Zoltán (Dandini, a szolga), Cseh Antal (Don Magnifico, elszegényedett báró), Rácz Rita m.v. (Clorinda, a lánya), Kónya Krisztina (Tisbe, a lánya), Simon Krisztina (Hamupipőke), Andrejcsik István (Alidóró); a Szegedi Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara, Mészáros Péter, Fődi Kitti; díszlettervező: Toronykőy Attila; jelmeztervező: Varsányi Anna; karig.: Kovács Kornélia; vez.: Molnár László; rend.: Toronykőy Attila)
