A moldáviai férfiú idén tölti be 31. életévét, hangja ehhez mérten igen intenzív, színe, magassága viszont egy 12 esztendős kislányé. Napjaink énekes sztárjai között manapság nem ritka a kontratenor - gondoljunk csak David Danielsre vagy Philippe Jarousskyra -, jellegzetes, fejhangon képzett altjukhoz vagy szopránjukhoz hozzászokott a fülünk, elfogadjuk, sőt szeretjük is. Miközben persze tudjuk, hogy a magas férfihangok aranykorában, a XVII-XVIII. században a kasztráltak hangja nem egészen ilyen volt. Hát akkor milyen? Valószínűleg olyan lehetett, mint Radu Mariané, neki ugyanis természetes (!) szoprán hangja van, s hogy orvosilag ez mit is jelent, most ne firtassuk. Aki egyszer is hallotta már Mariant énekelni, az tudhatja, hogy ő olyan, mintha egy harmadik "nem" képviselője lenne. De mit érne mindez, ha nem lenne ez a ritka tünemény egyben elképesztően jó zenész is egyben. Zeffiróként - tanú rá a közelmúltban vele felvett dupla CD - ellenállhatatlan volt.
A barokk zene fanjainak nyilván nem is ismeretlen Radu Marian, ők bizonyára nem szerveznek maguknak családi programot 27-re. A beavatatlan többségnek viszont van lehetősége felkészülni az élményre, böngésszenek sürgősen a youtube-on (ahol természetesen csatlakozhatnak a Marian-rajongók táborához is...)! Hallgassanak bele például egy tipikus barokk áriába Vagy borzolják idegeit azzal, hogy a Varázsfuvola Éj királynőjének gyilkosan magas áriáját micsoda könnyedséggel nótázza el e jeles fiatalember. Esetleg hallgassák meg az egyik legnagyobb Händel-slágert, a Lascia ch'io pianga-t.
2008. március 27. 19:30 Olasz Kultúrintézet (Budapest) - Albinoni: Il Nascimento dell'Aurora (Aurora születése); km.: Terry Wey, Jónás Krisztina, Radu Marian, Adrineh Simonian, Gernot Heinrich (ének), Clemencic Consort; vez.: René Clemencic
