A műsorban Satie, Brahms és Franck művei csendülnek fel. Eric Satie (1866-1925): Gymnopédies három zongorára írott tételéből kettőt (No. 1 és No. 3) maga Debussy hangszerelt meg. Satie szarkasztikus gúnnyal üzen hadat a romantikának. Vajon igaza volt? A koncerten eldönthetjük, hiszen Brahms (1833-1897): D-dúr hegedűversenye is elhangzik, Massimo Quarta tolmácsolásában. Brahms hegedűversenye igazi próbatétel nem csupán a szólista, hanem a zenekari tagok számára is. A megvalósítás nehézségeit azonban a mester utolérhetetlen dallam- és harmóniavilággal jutalmazza. A művet az 1879-es esztendő első napján mutatta be a lipcsei Gewandhaus zenekarával Joachim József, a világhírű, magyar származású hegedűművész. A bemutatót maga a szerző vezényelte. Röviddel a premier után Brahms és Joachim Budapesten is előadta a hangversenyt, megelőzve a darab bécsi bemutatóját.
Brahms műve után César Franck (1822-1890): d-moll, egyetlen szimfóniája következik. Franck egész életében hagyománytisztelőnek bizonyult, szimfóniája a hagyományokkal ellentétben mégis három tételes. I. Lento - Allegro; II. Allegretto; III. Allegro non troppo. Feltételezhető, hogy Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek hatására választotta a három tételes formát. A tételeket tematikus rokonság fűzi össze. Az eredmény: ugyanaz a gondolat többféle formában, többféle jelentést hordozva jelenik meg. A hangszerszólók kiemelkedő szépségűek.
2008. január 27. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Pannon Filharmonikusok koncertje; Satie: Gymnopédies, No. 1, 3; Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77; Franck: d-moll szimfónia; km.: Massimo Quarta (hegedű); vez.: Hamar Zsolt
