A hangverseny karmestere és szólistája Alexander Lonquich lesz, aki Trierben született, és karrierje 16 éves korában kezdődött, amikor Terniben megnyerte a Casagrande nemzetközi zongoraverseny I. díját. Alexander Lonquich szólistaként és kamarazenészként is korunk egyik kiemelkedő interpretátora. Gyakori vendég olyan jelentős nemzetközi fesztiválokon, mint például a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Schubertiade Schwarzenberg, a Schleswig-Holsteini Zenei Fesztivál, a Ruhr-vidéki Zongorafesztivál. Fellépett a világ legfontosabb koncerttermeiben - olyan karmesterek vezetésével, mint Claudio Abbado, Heinz Holliger, Emmanuel Krivine, Marc Minkowski, Kurt Sanderling, Végh Sándor. Frank Peter Zimmermannhoz hosszú művészi együttműködés fűzi, amitj számos CD-felvétel is dokumentál.
Alexander Lonquich rangos díjak birtokosa: Diapason d'Or, Premio Abbati, Edison. 2004-ben az ECM gondozásában jelent meg a Plainte Calme című szóló CD-je. További szólólemezeket tervez az ECM-mel. Néhány éve Alexander Lonquich karmester-szólistaként hozza lázba a közönségét és a médiát. A legutóbbi évadban mint karmester/szólista nagy sikerű koncertet adott a Királyi Filharmonikusokkal, szólistaként a Bécsi Filharmonikusokkal, a Szlovén Filharmonikusokkal, továbbá számos szólóesten lépett fel Európában és Amerikában.
A műsorban elhangzik Wolfgang Rihm Ländler 13 vonósra című alkotása is, amely kortárs zenének számít, bár a szerző valójában semmilyen stílusirányzathoz nem sorolható, önfejű lázadó, aki akár a romantikához is képes visszanyúlni annak érdekében, hogy kifejezésre juttassa zenei mondanivalóját. Az ötvenegy esztendős komponistán már a hetvenes években rajta ragadt a neoromantikus embléma. Wolfgang Rihm zenéje képviseli a jelent akkor is, ha már a múlt században - 1979-ben - íródott a koncerten felhangzó alkotása. Ritkán lehet zongoraversenyt úgy hallgatni, hogy előadója egyben dirigens is: a zongora mellől irányítja a zenekart, miközben poétikus és igényes versenyszólamát interpretálja. Beethoven (1770-1827) G-dúr zongoraversenye, op. 58 a szerző öt, zongorára írott versenyműve közül talán a legszemélyesebb hangvételű. A tételek: I. Allegro moderato; II. Andante con moto; III. Rondo. Vivace.
Robert Schumann (1810-1856): IV. d-moll szimfónia, op. 120 előadása zárja a koncertet. Ez a mű 1841-ben keletkezett. Schumann imádott feleségét, Clarát köszöntötte vele, születésnapján. Alapkoncepciója az organikus egység. Erre vall a négy tétel tematikus összefüggése, valamint a zeneszerzőnek az az előírása, hogy a tételeket megszakítás nélkül adják elő. Tételei: I. Ziemlich langsam - Lebhaft; II. Romanze. Ziemlich langsam; III. Schezo. Lebhaft; IV. Langsam - lebhaft.
2008. május 16. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Pannon Filharmonikusok - Pécs koncertje; Wolfgang Rihm: Ländler 13 vonósra; Beethoven: IV., G-dúr zongoraverseny, op. 58; Schumann: IV. d-moll szimfónia, op. 120; Zongorázik és vezényel: Alexander Lonquich; Harmonia Humana-bérlet/4
