800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, megszületett egy gyermek, Árpád-házi Szent Erzsébet. Szülei II. András magyar király és Meráni Gertrúd voltak. Gertrúdot a magyar urak a gyermek szeme láttára gyilkolták meg. Apja Moráviai Hermann türingiai grófnak szánta feleségül gyermekét, ezért Erzsébet négy éves korától kezdve Türingiában nevelkedett. 1216-ban meghalt a még gyermek jegyese, ezért a másodszülött Lajossal kelt egybe 1221-ben, aki jól viselte Erzsébet hosszú és szigorú böjtjeit, élénk temperamentumát, önmegtartóztatását és a gyakori jótékonykodásait. Házasságukból három gyermek született: Hermann, Zsófia és Gertrúd. 1227-ben meghalt Lajos az V. keresztes hadjáratban.
A férje halálát követő időszakból való a híres legenda, miszerint sógora, Henrik kormányozása alatt Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet, akit azóta a Rózsák és a kenyerek szentjének hívnak.
Féltestvérét, Jolánt Aragónia királynéjaként máig őrzi a népi emlékezet és a vallásos folklór. Unokahúguk, Szent Margit, dacolva apja kívánságával apácakolostort alapítva a lelki magányt választotta a világi kötelezettségek helyett. A szeretet nagy szentjének életét a wartburgi vár, a benne látható Erzsébet-lakrész, Moritz von Schwindt romantikus képei, Liszt Szent Erzsébet legendája, valamint sok-sok elbeszélés hozza közel hozzánk.
(2007. június 3. 20:00 Bakáts téri templom (Budapest) - Harmonia terrena - misztériumjáték a Szent Erzsébet év alkalmából; km.: Palya Bea (ének), Mezei János (orgona), Szent Efrém Férfikar, Schola Cantorum Budapestiensis; műv. vez.: Bubnó Tamás)
