Házy Erzsébet 1929. október 1-jén született Pozsonyban. A Nemzeti Zenedében zongorázni, majd magánúton énekelni tanult. Pályafutását a Magyar Rádió Énekkarában kezdte, majd az Operaház ösztöndíjasa, illetve magánénekese lett. 1951-ben Verdi Rigolettójának Apródjaként debütált. Kezdetben lírai szerepkörben énekelt, majd a ?60-as évektől a drámai szerepeket is nagy sikerrel alakította. Egyik legnagyobb színpadi sikere a Manon Lescaut címszerepe volt Ilosfalvy Róbert partnereként, a Lamberto Gardelli vezényelte 1961-es felújításon. Számos kortárs magyar opera ősbemutatóján énekelte a női főszerepet: Vérnász, Hamlet, Sámson, Együtt és egyedül, Bűn és bűnhődés. Rendszeresen vendégszerepelt külföldön, több hanglemezfelvételt rögzítettek a közreműködésével. Kivételes színpadi adottságai, színészi készsége, hangjának elbűvölő csengése, személyes varázsa révén a par excellence primadonna megtestesítője volt. Három évtizeden át volt az Operaház vezető szopránja, aki klasszikus operettek főszerepeiben is sikerrel lépett színpadra. Művészetéért Kossuth-díjban (1970), érdemes (1968) és kiváló művész (1976) kitüntetésben részesült. Posztumusz elismerésként megkapta az Operaház örökös tagja címet is. 1982. november 24-én hunyt el Budapesten.
