Fischer Iván 1951-ben született Budapesten. Előbb zongorázni és hegedülni tanult, majd cselló- és zeneszerzés tanulmányokat folytatott Budapesten. Hans Swarowsky híres bécsi karmester osztályában szerzett diplomát, majd két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztenseként dolgott. Nemzetközi karrierje a Rupert Foundation 1976-os londoni karmesterversenyének megnyerésével indult. Jelentős nemzetközi sikerek után 1983-ban visszatért Magyarországra és megalapította a ma már a világ tíz legjobb együttese között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekart. Új, intenzív próbamódszereket vezetett be, nagy hangsúlyt fektetve a kamarazenére és az egyes zenekari tagok kreatív munkájára. Az új zenekar egymás után kapta a meghívásokat a nemzetközi zenei élet legrangosabb fesztiváljaira (Salzburg, Edinburga vilh, Luzern, London), szenzációs sikerei Fischer Ivánt legújítóbb, legsikeresebb zenekarvezetői közé emelték. A BFZ az első magyar zenekar, amely elnyerte a Gramophone-díjat 1998-ban, majd két éve ismét megkapta a világ legtekintélyesebb komolyzenei lapjának elismerését, s Grammy-díjra is jelölték felvételét. Az együttes a legnagyobb komolyzenei fesztiválokon és koncerttermekben lép fel, s olyan szólistákkal és dirigensekkel dolgozott, mint Solti György, Yehudi Menuhin, Gidon Kremer vagy Kiri Te Kanawa.
1995-ben Fischer Iván exkluzív lemezszerződést között a Philips Classics céggel. Bartók és Liszt felvételeit Gramophone-díjjal, Arany Diapason-díjjal, Telerama-díjjal, Arte, MUM és Erasmus díjakkal tüntették ki. 2004-től a Channel Classics lemeztársasághoz fűzi megállapodás, itt megjelent lemezei nagy sikert arattak. Vendégkarmesterként rendszeresen vezényli a Berlini Filharmonikusokat, a Concertgebouw Zenekarát, a New York-i Filharmonikusokat, a Clevelandi Zenekart, az Orchestre de Paris-t, a Müncheni és az Izraeli Filharmonikusokat, az Orchestra of the Age of Enlightenment-t. Kiváló Bach, Mozart, Brahms, Mahler és Bartók interpretátorként tartják számon. Operakarmesterként Mozart ciklust vezényelt a Bécsi Állami Operaházban és több produkciót irányított Zürich, London, Párizs, Brüsszel, Stockholm és Budapest operaházaiban. Zeneigazgatója volt a brit Northern Sinfonia-nak és Kent Operának, első vendégkarmestere a Cincinnati Szimfonikus Zenekarnak. Gyakran dolgozik ifjúsági zenekarokkal, sikeres gyerek- és ifjúsági koncertsorozatokat indított be Budapesten. 2001-től 2003-ig a Lyoni Nemzeti Operaház zeneigazgatói posztját töltötte be. Alapítója a Magyar Mahler Társaságnak, patrónusa a Brit Kodály Akadémiának.
Munkáját számos alkalommal ismerték el: elnyerte a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmét, és a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséért a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díját. A francia állam a Chevalier des Arts et des Lettres címmel, a magyar állam Kossuth-díjjal tüntette ki. A magyar kultúra követe. Születésének hatvanadik évfordulója a zenekar dortmundi turnéján éri, ahol Bartók-műveket adnak elő.
