Maddalena Lombardini Sirmen: Hat hegedűverseny
Maddalena Laura Lombardini Sirmen néhány évvel Antonio Vivaldi halála után, 1745-ben született, és a nagy itáliai mester által megteremtett hagyományt folytatta. Bár szülei éltek, nyolc éves korától kimagasló zenei tehetsége miatt ugyanolyan velencei árvaházban - ez a mai konzervatóriumok elődje - tanult tizenhárom éven át, amilyenben a vörös papnak nevezett Vivaldi is tanított. A hegedülés művészetére Giuseppe Tartini okította. Lombardini Sirmen tevékenysége és népszerűsége a maga korában szinte példa nélkül állt, hiszen nem volt megszokott, hogy egy nő ekkora elismertséget szerezzen magának, és Európa-szerte koncertezzen. A lemezen hallható műveket saját magának írta az 1770-es évek elején, és játszotta is azokat rendkívüli sikerrel. Főként Drezdában és Szentpétervárott ért el hatalmas sikereket - s kért sztároknak kijáró fellépti díjat. Az itáliai zeneszerzőnő két CD műsoridejét betöltő művei - stílszerűen - a magyar historikus előadói gyakorlat kimagasló képviselője, a Savaria Barokk Zenekar koncertmestere, Vitárius Piroska szólójával hallhatóak. Korhű hangszereken közreműködik a Savaria Barokk Zenekar.
Richard Jones : Szvitek csembalóra
Antonio Vivaldi angol kortársával s annak bámulatos fantáziáról tanúskodó, eredeti hangvételű és hangzásvilágú műveivel ismerkedhetünk meg a kiváló csembalóművész és zenetörténész, Péteri Judit lemezén. Richard Jonesról valóban elmondható, hogy a feledés homályába veszett, hiszen egy 1776-ban megjelent zenei lexikon szerint életéről mindössze annyit tudunk, hogy 1730-ban Nagy-Britannia legrégebben megnyílt - s ma is működő - színházának, a Drury Lane zenekarának koncertmestere lett, s 1744-ben hunyt el. A nagyszabású, 7-8 tételből álló szviteket korabeli, 1732-ben megjelent kiadásukból, flamand hangszerek mintájára épült csembalón szólaltatja meg Péteri Judit.
Christian Palmer: Zongorás triók
Egy érdekes egyéniség művein keresztül rendkívül gazdag 19. századi hagyományba vezet a Magyar Zongorás Trió lemeze. Nem hivatásos zeneszerzőnek, hanem a híres tübingeni egyetem egykori dékánjának, teológia- és etika professzorának, Christian Palmernek a zongorás trióit szólaltatják meg. A Liszt Ferenccel egy évben, 1811-ben született Palmer - a 19. században elterjedt szokást szem előtt tartva - házimuzsika gyanánt komponálta kamaraműveit. Ezeknek a kompozícióknak a kéziratait a család több nemzedéke gondozta, mielőtt a Magyar Zongorás Trió a világon elsőként a nagyközönség elé tárta volna azokat. A négy mű jóval több szalonmuzsikánál: egy olyan ember alkotásai, aki lelkészként a szószékről, komponistaként pedig művein keresztül kívánta formálni közönségét, előadónak és hallgatónak egyaránt hálás műveket nyújtva.
