 |
| Ilosfalvy Róbert 1963-ban Rossini Tell Vilmosának főszerepében. MTI fotó |
(MTI) - Ilosfalvy Róbert 1927-ben született Hódmezővásár-helyen. Katolikus kántorként mutatkozott be először a közönségnek. Szülei a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakára íratták be. 1947 és 1955 között a Honvéd Művészegyüttes szólistájaként szerepelt. Az operakedvelő közönség előtt 1954-ben debütált Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójának címszerepében. Az akkor még szinte ismeretlen tenor valósággal berobbant az opera világába, lenyűgözve közönségét hibátlan énektudásával, megnyerő orgánumával.
Simándy József és Melis György mellett Ilosfalvy Róbert volt a II. világháború utáni magyar opera legnagyobb felfedezettje. Sokoldalúságára jellemző, hogy széles repertoárján nemcsak hőstenorok szerepeltek, hanem a XX. század zenéje is, melyből többet drámai erővel adott elő. Énekelte Sztravinszkij Oedipus rexének címszerepét, Petrovics Emil C'est la guerre-jének Szökevényét. Legnagyobb sikereit Verdi (Rigoletto, A trubadúr, Traviata, Aida, Álarcosbál) és Puccini (Manon Lescaut, Bohémélet, Tosca, A Nyugat lánya) műveiben aratta, de énekelte Wagner Lohengrinjének és A nürnbergi mesterdalnokok című operájának tenorfőszerepeit is.
1954-től 1966-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt, de közben szerződtette a kölni Opera. Ezalatt az idő alatt nem szerepelhetett hazai színpadokon, hiszen a korabeli kultúrpolitika majdhogynem disszidensnek tartotta, hatalmas külföldi sikerei itthon visszhangtalanok maradtak. 1983-ban 16 év után tért haza Budapestre és újra az Operaház magánénekese lett.
Ilosfalvy a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli legkedvesebb tenorja volt. Mindketten parázsló szenvedéllyel azonosultak a színpadra kerülő zeneművel. Minden operaházi évadban kiadtak egy-egy közös lemezt, mely méltán hozott világsikert. Együttműködésük csúcspontja az 1961-ben bemutatott Manon Lescaut volt, melyben a kiváló tenor Des Grieux szerepét énekelte, oldalán Házy Erzsébettel. Ennek a szerepnek köszönhette meghívásait Európa legjelentősebb operaszínpadaira, Münchenbe, Hamburgba, Stuttgartba, Madridba és Rómába, valamint San Franciscóba és a New York-i Carnegie Hallba, s világhírű lemezcégek ostromolták egy-egy hanglemezfelvétel elkészítéséért. 1962-ben Liszt Ferenc-díjat, 1965-ben Kossuth-díjat, 1988-ban érdemes művész címet kapott.
