Huszonhat év barátság fűzött össze bennünket, no meg persze a zene szeretete - írja Mocsári. "Az életem egyik meghatározó személye volt, aki Cziffra Györgyöt kísérte Budapestre a nyolcvanas évek legelején, amikor "kiválasztott" magának. Még abban az évben meghívott a Juillet Musicalra, melynek akkor főtitkára volt.
Még Philadelphiában laktam, amikor kérésemre ő Párizsból intézte a francia tartózkodásomhoz szükséges iratokat. Kicsit miatta is maradtam a francia fővárosban. Számos koncertet szervezett nekem, és nem volt olyan ügyem, legyen az bármilyen természetű, amelyben ne tudott és akart volna segíteni. Atyai gondoskodás volt ez a részéről. Még élete alkonyán is mindig aggódva érdeklődött sorsom felől. De nem csak felőlem, hanem évtizedek távlatából név szerint mindenkiről, aki valaha is Franciaországban járt az ő jóvoltából. A névsor nagyon hosszú lenne. Nem véletlenül kapta meg pár éve a Pro Cultura Hungarica kitüntetést a magyar államtól.
Talán kevesen tudják, de Roch Serra mint az Européen Conservatoire de Musique de Paris főtitkára rengeteg kelet-európai zenésznek segített kijutni a vasfüggöny mögül franciaországi tanulmányi ösztöndíjjal, vagy egyszerűen csak papírokkal. Ez hihetetlenül nagy segítség volt akkor. Halálával egy korszak zárult le - az én életemben mindenképp.
