A több millió eurót érő kéziratos kottát a korábbi tulajdonos ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény számára, a Beethoven szülőházában működő múzeum pedig nyilvános felhívást tett közzé az összeg előteremtésére. Több mint 3000 bőkezű támogató - többek között Schiff András - tette lehetővé, hogy a kézirat végül a múzeum tulajdonába kerüljön, ahol tavaly december 17. óta tekinthető meg.
Pándi Marianne így ír a mű keletkezéséről: "Anton Diabelli (1781-1858) olasz származású osztrák zeneszerző 1818-ban betársult Peter Cappi zeneműkiadó vállalatához, amely 1824-1852 között Diabelli és Társa néven működött. Diabelli ötven zeneszerzőtől kért variációkat rövid keringőjére a Hazai Műegylet (Vaterländischer Kunstverein) című kiadvány számára. Beethoven azonban - aki e változatokon 1819-23-ig dolgozott - 33 darabjával oly hatalmas anyagot szállított, hogy 1824-ben külön kötetben adta ki variációsorozatát a Cappi-Diabelli-cég. [...] Bülow méltán tekintette a beethoveni géniusz mikrokozmoszának ezt a hatalmas alkotást: valóban összefoglalja a zongora valamennyi addig ismert kifejezési lehetőségét, a klasszikus zenei nyelv valamennyi fordulatát." (Pándi Marianne teljes műismertetése a Fidelio.hu koncertkalauzára kattintva érhető el.)
A bonni kiállítás április közepéig tart nyitva, de az anyag jelentős része digitálisan is hozzáférhető a múzeum és archívum honlapján, ahol az új szerzemény beszkennelt változata január folyamán jelenik meg.
