? Az Arabella egy nagy álom, egy ?hepiend?, amelyből sugárzik a Monarchia-beli Bécs imádata, ám mindez bármelyik pillanatban tragédiába torkollhat ? foglalta össze a darab lényegét Dr. Batta András zenetörténész, aki hozzátette: "Richard Strauss hetvenéves volt, amikor az Arabellát 1933-ban bemutatták Drezdában, így az opera felhőtlen hangulatára és napfényes zenéjére már hatással volt a gazdasági válság és a közelgő világégés.? Az Arabella a zenetörténész ismertetése szerint német nyelvterületen nagyon népszerű (sokan A rózsalovag folytatásának tartják), gyakran és nagy sikerrel játsszák Münchenben, Zürichben és Bécsben.
Ókovács Szilveszter kormánybiztos az 1934. decemberi magyarországi ősbemutatót idézte fel, és örömét fejezte ki, hogy a darab most, nyolcvan évvel később, a Strauss jubileum közeledtével ismét az Operaház műsorára kerülhetett. Ókovács az alkotógárdát méltatva elmondta, hogy Bereményi Géza számtalan nagysikerű film- és színházi rendezés után most először vállalt operarendezést, Stefan Soltész személyében világhírű dirigens áll majd a karmesteri pulpituson, Csikós Attila Kossuth-díjas díszlettervező ?igazi romantikát vagy annál is többet? varázsolt a színpadra, Velich Rita pedig a tőle már ismert igényességgel, részletességgel alkotta meg a pazar jelmezeket. A kormánybiztos kiemelte, hogy a nehéz, technikás főszerepeket Sümegi Eszter (Arabella) és egy nemzetközi hírű dán bariton, Morten Frank Larsen (Mandryka) alakítja.
Sümegi Eszter Arabella szerepét úgy jellemezte, hogy zeneileg nagyon nehéz és bonyolult, több mint egy éve ismerkedik vele és hónapok óta kizárólag ezt tanulja, de elmondása szerint minden perce megérte, mert ?ha létezik első pillantásra szerelem, akkor én ezzel a Strauss-művel ezt éltem át.? Morten Frank Larsen, aki Bécsből jár át a budapesti próbákra és az előadásokra, korunk egyik legismertebb Mandrykája. 2007-ben, Zürichben debütált a szerepben. A világ operaszínpadain rendszeres vendégművész, a Metropolitan Operában Renée Fleming partnereként lépett fel. Bereményi Géza rendezői koncepcióját ismertetve azt emelte ki, hogy az 1860-as évek bécsi hangulatát idéző, azt idealizáló darabot meg sem próbálta ?felülbírálni vagy modernizálni?, hanem a hűséges megvalósításra törekedett, hiszen ez a műfaját tekintve lírai vígopera ?úgy jó, ahogy van?.
A tájékoztató záróakkordjaként az Arabella közel 100 korhű jelmezéből adott ízelítőt az Operaház 18 művésze: Miklósa Erika, Wiedemann Bernadett, Fülöp Zsuzsanna, Káldi Kiss András, Pataki Potyók Dániel, Szvétek László, valamint a dalszínház énekkarának 12 énekese. A bemutató teljes jelmezkollekciójához 571 méter selymet, 120 méter selyembársonyt, 530 méter szalagot és 700 méter csipkét használtak fel a jelmezműhely munkatársai. Különösen nagy figyelmet fordítottak az opera csúcspontjának számító báli jelenetre (2. felvonás), amelyben a korabeli Bécs számos, rangban is széles skálán mozgó figurája jelenik meg együtt a színpadon: arisztokraták, dandyk, fiákeresek, dadák és félvilági nők, mind külön világ és külön karakter.
