A tavaly Gramophone-díjjal kitüntetett Jacques Loussier generációjának azon képviselője, akinek stílusa nem sorolható egyik zenei műfajba sem. Eddigi munkásságát változatosság és meglepő zenei ötletek jellemzik. Loussier mindig ott tűnik fel, ahol a legkevésbé várjuk. Johann Sebastian Bach műveinek jazz adaptációival lett világhírű, de ezen kívül részt vett számos más produkcióban is, valamint több száz mozi és tévéfilm zenéje fűződik a nevéhez.
Negyvenöt évesen döntött úgy, hogy visszavonul, mert idejét a zenei kutatómunkának akarta szentelni. Pályafutásának misztikus korszaka volt ez, amelynek során misét komponált. A jazz és a klasszikus zene harmóniáinak egyedülálló ötvözésében Vivaldi, Ravel, Satie, Debussy és Schumann is nagy hatással voltak rá.
Mással össze nem téveszthető virtuóz előadói stílusa és merész zenei kísérletei hallatán jelentette ki a híres francia zenetudós, Bernard Gavoty, hogy ?Loussier minden kétséget kizáróan sajátságos stílusával a világ legjobb zongoristája?.
Karrierjének fél évszázados összefoglalásaként tavaly The 50th Anniversary Recording címmel készített albumot, amely egyfajta visszatekintés a Loussier Trio történetének eddigi legjelentősebb állomásaira, ugyanakkor egyfajta jövőképet is sejtet, főleg a Chromatic Fantasia című szerzeménnyel. A zongorista-zeneszerző állítja, az album csupán egy állomás a még előtte álló hosszú úton. ?Talán soha nem zongoráztam ilyen jól? ? nyilatkozta Loussier elégedetten az albumról. ? ?Úgy gondolom, ezek után bizakodva várhatjuk a századik évfordulót!?
