 |
A hangszer Napoleon tulajdona volt, a francia udvar után Madame Juliette Récamier szalonjába került. 1804-ben lett a hegedű gróf Gabriel-Jean-Joseph Molitor generálisé, akinek 1849-es halála után mintegy hetven évig a család őrizte a Stradivariust.
Az első világháború alatt a párizsi Caressa & Français és Charles Enel kereskedőház adta tovább, 1929-től a philadelphiai Curtis Institute-ban találjuk, ahol Henri Temianka, Jascha Brodsky és Ethel Star tanultak-játszottak rajta. További tulajdonosváltások után a Christie's aukciós ház árverésén Elmar Oliveira hegedűművész vette meg, aki a Csajkovszkij Hegedűversenyek történetében az első amerikai aranyérmes volt. Ő 1994-ig játszott a hegedűn.
Herbert Goodkind hegedűkutató, a The Violin Iconography of Antonio Stradivari című kötet szerzője szerint a Molitor 3,4 millió eurót érhet, és ezzel remekül illeszkedik abba a sorba, amelyben a csillagászati árú antik mesterhegedűk találhatók.
