 |
Az első hangversenyre november 5-én kerül sor, a Magyar Furulyás Alapítvány szervezi, a második a rá következő napon, ezt a Camerata Hungarica együttes az alapító Czidra László emlékére adja.
Kállay Gábor, Klembala Géza és sok más ma is jeleskedő régi zenés tanár, muzsikus, a 2001-ben elhunyt Czidra László tanítványa volt. Kállay Gáborral az őrmezői - igen kiváló - Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában találkoztam, ahol egyébként Czidra László is tanított, és ahol jelenleg a lánya, Katalin is oktat.
- Ha jól tudom, Önt a barátai, kollégái Grófnak szólítják.
- Igen, e megszólítás is Czidra László leleménye, aki az együttes tagjainak beceneveket is adott. Még ma is ezeken a neveken szólítjuk egymást.
- Mikor került kapcsolatba a régi zenés mozgalommal és Czidra Lászlóval?
- Eredetileg Műegyetemet végeztem, villamosmérnökként diplomáztam 1976-ban. Gyerekkoromtól tanultam különféle hangszereken játszani, furulyán, hegedűn, bekerültem a Műegyetemi Zenekarba. Ott értek olyan hatások, hogy arra az elhatározásra jutottam, megpróbálok zenei pályán maradni. Egy darabig két irányba haladtam: intenzíven tanultam énekelni és a hegedűről átálltam brácsára. Az utolsó pillanatban az énekszakra jelentkeztem és a Zeneakadémián Simándy József első osztályába kerültem. Akkoriban már számos barátom járt az intézménybe, ennek köszönhető, hogy amint felvettek, Klembala Géza meghívott a Régi Zene Stúdió nevű együttesébe. Az első hónap végén bementünk Czidra tanár úrhoz, aki odahívott magához és arra kért, játsszak velük a Camerata Hungaricában. Együttese akkor volt a csúcsponton, akkor virágzott igazán.
- Énekelt és hangszereken is játszott?
- Engem régebben is nagyon érdekelt a blockflöte, de két évig dolgoztam mérnökként, angolt tanítottam a zenélés mellett, és már megszületett a két lányom, amikor a zenélésbe belevágtam. Szerencsére a Camerata annyira ismert és elismert volt akkor, hogy valójában a megélhetésem is két-három hónap alatt megoldódott. A mérnöki fizetésem többszörösét kereshettem meg. Magam 1978-tól vagyok tag és az alapító társaságból már csak egy ember maradt meg az együttesben, a Bartók Rádiós - hangmérnöki - tevékenysége miatt is ismert Ujházy László, ő maradt mutatóba az eredeti csapatból. Mandel Róbert 1981-ben hívott meg, ahogy viccesen mesélte, elkezdtek hárman játszani, de rájöttek, hogy nincs igazán dallam - ezért keresett meg.
- Kik voltak akkor a példák? Kapcsolatban álltak az - akkor még a határon túl is úttörőknek számító - nyugati régi zenés együttesekkel?
- Csüngtünk azon a pár felvételen, amihez hozzá lehetett jutni. Természetesen Harnoncourt lemezei nagyon sokat jelentettek nekünk, de nem lemásolni próbáltuk a bécsiek játékát. Czidra tanár úr kapcsolatban állt Hans-Martin Lindével és Hervé Piquettel is, de ezzel együtt mindig meg tudta tartani a saját egyéniségét és kialakította a senki máséhoz sem hasonlítható játékstílusát.
- A furulya volt az a hangszer, amit nemcsak a zeneiskolákban, de az általános iskolákban is oktattak. Talán annak is köszönhetően, hogy könnyű vele eredményeket elérni.
- Arányaiban még nőtt is a furulyát tanulók száma, mert ezen a hangszeren egy bizonyos szintig könnyű eljutni, de a Magyar Furulyás Alapítvány célja is az, hogy elfogadtassa, bemutassa mint nem másodrangú vagy csupán kezdő hangszert. A furulya egykor az oboások, fuvolisták váltóinstrumentuma volt, voltak speciális szituációk, amiket a barokkban tipikusan furulyával ábrázoltak, szerelmes jelenetekben, halálábrázolásoknál mindig szerepet kapott. Néhány barokk műhelyben pedig - például Telemann-nál és környezeténél - egy furulyásnak a mű lejátszásához igazán magas képzettségre volt szüksége. E hangszeren nincsenek billentyűk, így minden alterált hangot bonyolult keresztfogásokkal lehet megszólaltatni. Erre a szintre csak sok tanulással és gyakorlással lehet eljutni, de úgy vélem, ez egy olyan instrumentum, amelyet magas művészi szinten lehet kezelni, és amire érdemes akár egy életet is rátenni.
- Czidra Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak a régi magyar zene kutatásában is... szólistaként felvett lemezei is kiválóak.
- A régi magyar zenét igazán ő hozta emberközelbe, feldolgozásait mai napig sokan játszák, Vietorisz-lemeze pedig elnyerte a Párizsi Akadémia nagydíját. Amikor szólólemezeit hallgatom, azonnal tudom, hogy ő játszik... Ötvözte a klasszikus előadásmódot az új régi-zenés előadásmóddal: utánozhatatlanul. Gyönyörű díszítéseket írt, számunkra is, a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak is. Nem volt hagyományos értelemben tanár, azt mondta, 'a növendéket nem tanítani kell, hanem hagyni kell tanulni". Az Óbudai Társaskörben lesz a Camerata megalakulásnak negyvenedik évfordulójára (negyven éve adta az együttes első professzionális koncertjét) rendezett koncert, ott, ahol számtalanszor lépett fel, rengeteg meghitt órát töltött el 'Lisztékkel", és ahol igazán otthon érezte magát, hiszen óbudai lakos volt. Mindenki, aki régi zenével foglalkozik ma Magyarországon, köthető valahogyan hozzá. Ez a koncert mindannyiunk számára kiváló alkalom arra, hogy szeretettel emlékezzünk a kiváló muzsikusra és emberre.
