Két életút találkozásának különleges gyermeke

Zene

 

"Még nem tudom, mennyi nekem, még hallgat bennem a Lélek - írtam két évvel ezelőtt a Psychéről, Weörestől vett szavakkal. Most, két év elteltével többet tudok már, Lónyai Erzsébet új életre kel bennem. Megéneklem hát a Költőnőt és vele a Költőt. S persze magamat is. Most lett itt az ideje, ezt a lemezt nem lehetett előbb bemutatni..." - mondja Palya Bea, aki legelőször gimnazista korában találkozott Weöres Sándor Psychéjével. Ekkor, először még az "izgató" jelenetek fogták meg (például, amikor Psyché Wesselényi Miksa ölében "izeg-mozog"), és az, hogyan lehet ilyen finoman és érzékien leírni egy szerelmi aktust... Aztán a korai versek (Bimbotska, Istipisti) is megtetszettek neki, sőt, dallamokat is költött hozzájuk. Később megismerte mások, a Kaláka és Sebő Ferenc zenei feldolgozásait, s a felejthetetlen filmet is. S csupán idő kérdése volt, mikor születik meg saját verziója Weöres-művéből.

A mostani Psyché két alkotói megközelítés, két életút találkozásának különleges "gyermeke". Palya Beáé és együtteséé, valamint Gryllus Samu zeneszerzőé. Amikor Gryllus Berlinbe ment, hogy az ottani zeneakadémián folytassa tanulmányait, a Psyché volt a néhány könyv egyike, amit itthonról magával vitt. Egy stílusgyakorlat alkalmával írta meg az első nyolc ütemet a műből...

Palya Bea

Két Psyché-elképzelést, megközelítést kellett tehát közös nevezőre hozni, amikor 2005-ben megjelent a koncert műsorának gerincét adó lemez a Hangzó Helikon sorozatban. Hosszú vajúdás eredménye a CD. Gryllus Samu ugyanis Psyché korát kívánta a zenében is visszaadni, ugyanolyan ál(?)-historikusságot teremtve a dalokban, mint Weöres a szövegekben. Palya Bea pedig inkább kitalált még dallamokat a versek témája vagy éppen érzelmi helyzete alapján. Külön is sok anyagot gyűjtöttek össze, majd azokat a dallamokat és a szövegeket a világ legkülönbözőbb pontjain, hol a moszkvai GUM áruház teraszán vagy a Gorkij parkban, máskor pedig Berlinben a Zeneakadémia folyosóján próbálták összeforrasztani. Így született az a kortárs zenei mű, amelyben felismerhetően megjelennek a Psyché korára jellemző zenei dallamok, a szövegek ihlette és Weöreshez oly közel álló népzenei motívumok, illetve a zenészek által ,,hozott" jazzes, improvizatív elemek.

Az április 9-i koncert műsora kiegészül prózai részekkel, amelyeket Gálffi László színművész ad elő: hol egy kortárs ,,bőrébe bújik", s Psyché életének egyes szakaszait ismerteti, hol pedig Toldy Ferencet, Psyché szigorában tréfás kritikusát személyesíti meg, kemény kritikákkal illetve a költőnő írásait. Az előadás dinamizmusát tehát a szöveg-zene váltakozása adja, hol rövidebbre, hol hosszabbra nyújtva a zenei blokkokat attól függően, hogy éppen hol tartunk Psyché életében, költői korszakában.

A lemezen s a turnén is a Palya Bea Quintet tagjai járulnak még hozzá a fantasztikus produkcióhoz. Dés András játszik különleges hanghatású ütős hangszereken, Lukács Miklós cimbalmozik, Novák Csaba nagybőgőzik és Szokolay Dongó Balázs ,,virtuózkodik" számos fúvós hangszerén. Szerencsés találkozása volt ez a zenészeknek, hiszen a népzene, a különböző stílusú improvizáció és a klasszikus zenei hagyomány ismerete egészen egyedülálló kombináció az összes közreműködőnél. A mű előadásához a zenekar még kiegészült Lantos Zoltán hegedűművésszel, aki a jazz műfajában vált nemzetközileg ismert alkotóvá és előadóművésszé.

Egy személyes és szabálytalan előadásnak lehetnek hát tanúi mindazok, akik április 9-én ellátogatnak a Művészetek Palotájába. Palya Bea szerint ,,nagy falat" a Psyché, de a nézők sokat fognak nevetni és sírni. Hozzátette érdemes nagyon friss, vagy épp fáradt, de beengedő állapotban beülni, nézni és hallgatni az előadást.

2008. április 9. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Palya Bea-Weöres Sándor: Psyché - koncert a Költészet Napja tiszteletére; km.: Palya Bea Quintet (tagjai: Palya Bea/ének, Dés András/ütőhangszerek, Lukács Miklós/cimbalom, Novák Csaba/nagybőgő, Szokolay Dongó Balázs/fúvós hangszerek), Lantos Zoltán (hegedű), Gálffi László (próza)