A 44 évesen, szombaton elhunyt Esbjörn Svensson azok közé a jazz muzsikosok közé tartozott, aki népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy mindenféle flinc-flanc nélkül építette be szerzeményeibe az elektronikus tánczenei színtér éppen aktuális vívmányait. Ráadásul úgy tette ezt (olyan érzésünk van, mintha az anyatejjel szívta volna magába), hogy a hip-hop-ból, a drum 'n' bass-ből (és ki tudja, még hányféle irányzatból) kölcsönvett ütemek nemcsak afféle díszítőelemként színesítették egyébként rendkívül egyértelmű, sohasem túlbonyolított, mindig letisztult, ha popzenéről lenne szó, azt mondhatnánk, hogy könnyen dúdolható, olykor a giccs határán egyensúlyozó zenéjét, hanem elválaszthatatlan egészet alkottak a kompozíciókkal. Pont ez az egyszerűség, ez a könnyen dekódolhatóság és természetesen a korszellemhez passzoló friss hangzás volt az, amely sokakat megfogott és a jazz bűvkörébe csábított.
A rockdobosból dzsessz-zongoristává avanzsált Esbjörn Svensson még a nyolcvanas évek elején találkozott Magnus Öström dobossal, majd 1993-ban csatlakozott hozzájuk a bőgős Dan Berglund, hogy Esbjörn Svensson Trio néven megalapítsák triójukat. Mint ahogy írtuk tavaly októberben az 1993-ban kijött When Everyone Has Gone című első korongjukkal ugyan még nem keltettek különösebb feltűnést, de két évvel később, amikor a popzene orientált Superstudio Gul / Diesel Music kiadóhoz szerződtek, már senki sem tudta őket megmenteni a világhírtől. Sorban adtál ki a jobbnál jobb korongokat. '96-ban megjelent az EST plays Monk, egy évre rá már a boltokban volt a Winter in Venice, 1999-ben pedig a From Gagarin's Point of View.
A muzsikus családban született Esbjörn Svenssont 1995-ben és 1996-ban az év jazz-zenészének választották Svédországban, '98-ban elnyerte a legjobb dalszerző díját. A Winter in Venice című nagylemezért pedig megkapták a svéd Grammyt.
