A hetet Dévai János szerkeszti. Kőrösi Zoltán a művészeti főszerkesztőség főszerkesztője így ír a kezdeményezésről: ?Vajon hol van, s él-e egyáltalán a népköltészet manapság? Egy eltűnő paraszti művészet archaikus kultúrájáról beszélünk? Hiszen már Kodály és Bartók is úgy érezték ? s joggal ? hogy az utolsó, a huszonnegyedik órában fogtak hozzá az adatmentéshez, a gyűjtéshez? Emlékszem, vagy tíz évvel ezelőtt, egy széki lakodalomban mennyire meglepődtem, amikor jóval éjfél után a vendégsereg műdalokat kezdett énekelni. Semmiféle kétségük nem volt: a saját autentikus népművészetüknek tekintették ezeket az újonnan kapott darabokat is. S emlékszem, egy országos táncháztalálkozón a Kalotaszegről érkező gyerekek nézik, ahogyan a ?pestiek?, a felnőttek az ő viseletükbe öltözve járják az ő táncaikat? Tudjuk: Csokonai Vitéz, Czuczor, Arany és Petőfi versei visszaszármazódtak a népdalkincsbe éppen úgy, ahogy ma Berecz András például Sinka István versekből énekel CD-re népdalokat. A népköltészet és népdal ugyanis él, alakul, magába olvasztja a mindennapokat. Mesék, dalok és táncok azáltal autentikusak, hogy nem a műformát keresik, hanem a sokakhoz elérő megszólalást. Jöhetnek, s jönnek is az újabb és újabb néprajzosok és gyűjtők nemzedékei, a népköltészet mindig új dolgokat hoz elő. A Magyar Rádió Bartók adója és a Művészeti főszerkesztőség immár sokadik alkalommal ünnepli meg ?A magyar népzene és népköltészet hetét?. Archaikus hangkincsek, mesék, élő dalok és vallomások, mesterségekről és életmódokról szóló tanúságtételek sokasága hangzik el a szokásosnál is nagyobb számban a november 13-ával kezdődő héten. Ünnepelünk, azért, hogy aztán ez a népzene és népköltészet annál természetesebben élhessen velünk a mindennapjainkban is.?
