 |
(MTI) A szerző, Gerhard Rohde írása bevezetőjében kiemelte: amikor a művész a hatvanas évek végén befejezte tanulmányait, már sejteni lehetett, hogy mi következik: egy bámulatba ejtő, világraszóló karrier.
Kocsis Zoltán temérdek koncerttermet hódított meg, korai sikereinek csúcspontja pedig az volt, amikor 1977-ben Szvjatoszlav Richter meghívta franciaországi fesztiváljára, amelyen a két zongorista együtt is fellépett.
Rohde kifejtette: nincsen olyan együttes a neves zenekarok között, amely ne kívánt volna Kocsissal muzsikálni, a vele fellépő karmesterek listája pedig zenei lexikonnak is beillene. Hozzátette: a zongoráról azt mondják, hogy képes helyettesíteni egy egész zenekart, Kocsisnak azonban ez nem volt elég, így Fischer Ivánnal közösen megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1997-től pedig a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatójaként dolgozik, és e munka során figyelemre méltó módon a modern irányába bővítette a zenekar repertoárját, beleértve saját szerzeményeket is.
Kocsis azon művészek közé tartozik, akik hangszerüket tökéletesen uralva mély betekintést engednek a darab kompozíciós struktúrájába, és akiket mindig is foglalkoztatott tevékenységük mélyebb értelme. A művészet egzisztenciális dimenziója manapság gyakran kikerül a figyelem mezejéből, Kocsis azonban soha nem tévesztette szem elől ezt a dimenziót, ami különleges értékkel ruházza fel munkásságát ? írta a cikk szerzője.
