 |
Csupa energia és döngő kíséret - így jellemzik a zenei szakírók az 1846-ban keletkezett, Attila hun királyt tragikus hősként bemutató operát. "Nullbüdzsés produkciót állítunk ki, mert a színháznál befagyasztottak minden új produkciót. Költségeink a negyvenezer forintot sem érik el, az énekesek fizetését 25 százalékkal csökkentették" - részletezte a produkció körülményeit a karmester-rendező és hozzátette, hogy a közönséget nem hagyhatják cserben, ezért fekete-fehér színkombinációban minimal art stílusú előadást visznek színre (a látvány Silló Sándor és Venczel Attila munkája). A félig szcenírozott előadásban egy videóinstalláció is látható. Selmeczi kifejtette, az előadásban az Attila, Ezio, Odabella és Foresto közötti konfliktusok állnak a középpontban, sűrű szövésű kamaradráma bontakozik ki, semmiképpen sem történelmi revü.
"Ez a mű alkalmas arra, hogy felkeltse a ma nézőjében az érdeklődést, hiszen a népvándorlás korával kapcsolatban erősen hiányosak az ismereteink" - jegyezte meg a rendező-karmester, aki a darabot majdnem tíz évvel ezelőtt, Verdi halálának 100. évfordulója alkalmából már megrendezte az első Bartók + Verdi Nemzetközi Operafesztiválon. Akkor Náray Tamás egy zárt ruhakollekciót készített az előadáshoz, amelyben a hunok punkként, a rómaiak édeskés kispolgári ízlésű öltözetekben jelentek meg a graffitis falak között. A rendező ezúttal azonban Attila ellentmondásos személyiségére koncentrál: mint mondta, nem az ellene összeesküvők sikere, hanem Attila saját döntése, hogy belátja, az ő ideje lejárt, és elfogadja a halált a gyönyörű gyilkostól, Odabellától.
A két őszi előadáson - a premiert követően november 2-án - Attilát Sándor Árpád, Odabellát Kele Brigitta, Eziót Naphegyi Béla, Forestót Pataki Adorján személyesíti meg. A darab tavasszal tér vissza a repertoárra, és Selmeczi György azt reméli, hogy nyáron bemutathatják Budapesten is.
