(MTI) A zenés mű librettójának szerzői, Selmeczi György és Silló Sándor elmondták: nem életrajzi darabot, inkább Liszt "rögeszméiből" táplálkozó színpadi játékot készítettek elő, amelyben kiemelkedő szerephez jut a balett. - Nemzetközi kontextusban szeretnék elhelyezni a darabot, együttműködve a román televízióval - tette hozzá Selmeczi György zeneszerző-karmester, az ősbemutatónak helyet adó Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője.
A zeneszerzőt oly erősen foglalkoztató Faust-témát járja körül a szöveg, Liszt korának magyar Faustjait idézi fel Petőfi Apostolától kezdve a Liszt hazatértekor élő személyiségekig.
A főszereplő hármasban - Faust, Margit és Mefisztó triójában - Liszt mindig a kételkedő Mefisztóként jelenik meg, az ismeretlen és változó nőalakok Margitként tűnnek fel, Faustként pedig a kor egy-egy nagy gondolkodója jelenik meg - részletezte Selmeczi György. "A produkcióban nemcsak az opera tagjai, hanem a balettkar, a prózai színészek és eddig példátlanul a filharmónia zenekara és kórusa is részt vesz. Jó lett volna az epikus részekről lemondani, de Liszt ?csak? operahősként nem kelthető életre" - jegyezte meg.
Silló Sándor
A zeneszerző-karmester úgy véli, Liszt életművét szokatlanul erősen áthatja az irodalom és a bölcselet. Ahhoz, hogy a "Liszt-ügy" előbbre menjen, a műveket nem lenne szabad műfajiságot abszolutizálva megközelíteni. A legnagyobb baj, hogy nincs elég információ, kevesen veszik a fáradtságot, hogy valami tájékoztatást adjanak, lefordítsák az alkotások hátterében álló szövegeket - emelte ki.
Selmeczi György elárulta azt is, hogy Liszt Faust-szimfóniája foglalja keretbe a történetet, de felcsendül a Michelangelo-versre komponált La Notte (a Trois Odes funebres gyászzene második darabja)is, a zene nagyszerűségéről szóló Die Mach der Musik zenekari változata, valamint - főként a táncjelenetek miatt - a Két epizód Lenau Faustjából. A Magyar Történelmi Arcképek nem hangzik el, de motivikusan fölsejlik, ha Petőfiről, Vörösmartyról vagy Deákról van szó. Mint fogalmazott: Liszt zenéje a kötőanyaga a leginkább pasticcióként meghatározható színpadi alkotásnak.
