A komolyzenét - úgy szerzőit, műveit és előadóit, mint zeneszerető közönségét - már ősidők óta valamiféle magasztos felhő lengi körül, aminek köszönhetően a klasszikusok iránt kevésbé érdeklődők hajlamosak azt beskatulyázni és egy legyintéssel elintézni. Pedig - ahogy azt a Silenos kiadó most megjelent, Nagyon komoly zenei kalauz című kötete is bizonyítja - a komolyzene is olyan területe a zenei életnek, amely tele van vidám és kacagtató pillanatokkal, a zenészek pedig ugyanúgy (ha nem jobban) fricskázzák egymást, mint az élet bármely más területén.
A Café Momus internetes komolyzenei magazin szerző-szerkesztőinek szellemi termékeként megszületett könyv már borítójával és címével is igyekszik hangsúlyozni szándékát. A neves zeneszerzők portréinak gyárilag, előre összefirkált verziói a sokak számára jól ismert tankönyvfirkálás megidézésével igyekszenek rámutatni a kezünkben tartott könyv újszerű látásmódjára. Ahogy az egyik szerző, Kerékgyártó György elmondta: szerinte hiánypótló funkciót tölt be a komolyzenéről humorosan szóló kötet. "Nem kinevetjük a komolyzenészeket, hanem együtt nevetünk"- jegyezte meg a kötet alapjául szolgáló, összegyűjtött zenészviccek kapcsán. Szerinte a komolyzenében kevésbé jártasak és a zenészek is egyaránt izgalmas és humoros olvasmányra lelhetnek a kötetben.
A társszerző Szűcs József azért hozzáteszi: bár a tréfás limerikek, a "nagy zeneszerzőket" (vagyis az annak hazudott közéleti személyiségeket) bemutató szösszenetek és a vicces formában definiáló ál-szócikkek saját szerzemények, mindig valós tartalomból indulnak ki. Fontos ugyanis, hogy nevetés közben azért némi információ is megtalálja a fiatal olvasókat. A hírek szerint egy zeneiskolai tanár az ál-szócikkekből tanított, mivel játékkal és humorral sokszor sokkal könnyebb. A szerkesztők beszámoltak arról is: a kötet borítója igencsak nagy sikert aratott a villamoson fiatalok körében, akik kíváncsian szembesültek az előre összefirkált zeneszerző-fotókkal. A kötetből olyan - a viccek alapján a zenészkörökben evidenciának minősülő - információkra derül fény, mint hogy a komolyzene "szőke női" a brácsások, vagy hogy "az operában végig énekelnek, ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni". A komolyzenéről "kicsit" másképp szóló könyv sok mulatságos percet tartogat olvasójának.
