A sorozatnak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ad otthont, ahol az első előadás témája Gogol Holt lelkek című műve köré épül. A műsoron olyan zeneművek szerepelnek, mint Rahmanyinov: Holtak szigete, Sosztakovics: I. gordonkaverseny, op. 107. és Janáček: Taras Bulba című darabja. Ezen a koncerten Martin Turnovský áll majd a karmesteri dobogón, a csellószólót pedig Onczay Csaba játssza.
Martin Turnovský 1928-ban született Prágában. A Prágai Zeneakadémián folytatta karmesteri tanulmányait, ahol kezdetben Karel Ancerl, majd George Szell tanítványa volt. 1958-ban a Besanconi Nemzetközi Karmesterverseny első helyezettje lett, majd 1968 augusztusában, a szovjet megszállás után Ausztriába emigrált. Nemzetközi karrierje lenyűgöző, melyet számtalan külföldi zenekarnál betöltött prominens posztja is bizonyít. Két évadot töltött zeneigazgatóként a Drezdai Állami Operában és a Drezdai Állami Zenekarnál. 1975-ben Oszlóban a Norvég Állami Opera, majd 1979. és 1982. között a Bonni Opera igazgatója volt. Martin Turnovský számos világhírű zenekart vezényelt, többek között a New York-i Filharmonikusokat, a Clevelandi Zenekart, a Detroiti Szimfonikus Zenekart, a Londoni Szimfonikus Zenekart, 1992-1995 között a Prágai Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. 1998-tól a Gunma Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere (Japán).
Onczay Csaba tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, majd Moszkvában és Sienában fejlesztette tudását. 1971 óta professzor a Zeneakadémián és vendégprofesszor volt az USA-ban. Versenygyőztese az 1973-as budapesti Casals Nemzetközi Gordonkaversenynek, és az 1976-os Villa-Lobos Nemzetközi Csellóversenynek Rio de Janeiróban. Rendszeresen koncertezik Európa több országában, Japánban és Amerikában. A Le Monde írta róla: "...a magyar csellista, Onczay Csaba különleges koncentrációjával, bársonyos hangjával és játékának szellemével Casalshoz áll közel". Onczay Csaba gyakori vendége többek között olyan zenei fesztiváloknak, mint a Casals Festival Prades, a Casals Festival Kronberg és a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Hazai és nemzetközi előadóművészi sikereiért 1993-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. Kodály Szólószonátájának kimagasló interpretálásáért Liszt-díjat kapott 1976-ban, 1986 óta Érdemes Művész. 2004-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki.
Szergej Rahmanyinov (1873-1943) a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze volt, de mint zeneszerző is rendkívül népszerű muzsikusa volt a későromantikus orosz zenének szerte a nagyvilágban. Az 1909-ben Arnold Böcklin svájci-német származású szimbolista festő képe nyomán komponált - és vele azonos című - "A holtak szigete" című szimfonikus költemény az egyik jelentős alkotása, mely egyik kritikusa szerint "szinte a dantei poklot, a purgatórium fogcsikorgató kínjait" láttatja. Nem véletlen, hogy ennek a különleges poémának a végén Rahmanyinov mintegy a halál szimbólumaként a középkori végítélet szentencia, a "Dies irae" dallamát is felidézi, akárcsak később több művében.
Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) 1959-ben Msztyiszlav Rosztropovicsnak komponálta I. gordonkaversenyét, mely áttételesen zenei korrajznak, társadalmi tükörnek tekinthető. Megtaláljuk benne a korábbi időszakok minden egyéni és társadalmi fájdalmának, a létbizonytalanságnak, a háború és a sztálini önkény hangját éppúgy, mint az ezekkel való megküzdés eltökélt vállalását.
Leos Janácek (1854-1928), a cseh zene nagy mestere 1918-ban Gogol műve nyomán írta három tételes zenekari rapszódiáját, a Taras Bulbát. A XV. századi lengyelföldi, "véresen realista" történetet rendkívül drámai izzású, expresszív, ugyanakkor igen színes zene jeleníti meg, amelyet későromantikus nagyzenekarral kiálló hangszerelés és nagyon változatos zenei karaktergazdagság jellemez.
(2007. február 2. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Holt lelkek - a Pannon Filharmonikusok koncertje: Rahmanyinov: Holtak szigete; Sosztakovics: I. gordonkaverseny, op. 107; Janácek: Taras Bulba; km.: Onczay Csaba (gordonka); vez.: Martin Turnovský)
