- Ez a film nem az első alkalom, hogy emléket állít Auer Lipótnak. 2007 óta a veszprémi konzervatórium növendékeiből álló Auer Szimfonikusokat vezényli, nyaranként pedig a Veszprémi Ünnepi Játékok ideje alatt rendezett Auer Akadémia művészeti vezetője. Miben gyökerezik Auerhez fűződő kötődése?
- Veszprémben születtem és ide is jártam zeneiskolába, amikor megjelent Rakos Miklós, akkori veszprémi hegedűtanár Auer életét és művészetét bemutató könyve. Ez indította el Veszprémben az Auer-kultuszt. Ebben az időben Auer-ünnepségeket is rendeztek itt, és én is ekkor, kis zeneiskolásként tanultam meg a nevét. Tudtam, hogy Auer veszprémi születésű hegedűművész, hogy az ő nevéhez kötődik az orosz hegedűiskola és hogy innen került Szentpétervárra, majd pedig Amerikába. De ahogy később jártam-keltem itthon és külföldön, azt tapasztaltam, hogy Auer személyiségét és munkásságát itthon nem eléggé vagy egyáltalán nem ismerik. Amikor Bárány László operatőr felkeresett, hogy tv-filmet szeretne forgatni Auerről, nagyon megörültem a lehetőségnek, mert szerintem is ez a műfaj a legalkalmasabb arra, hogy Auert a nagyközönség számára nemcsak mint zenészt, hanem mint embert is bemutassa.
- Auer Lipót korának egyik legkeresettebb tanára volt. A huszadik század meghatározó hegedűművészeinek nagy része az ő kezei alól került ki. Ön miben látja Auer pedagógia munkásságának jelentőségét?
- Amikor először elolvastam Auer Violin playing as I teach it című könyvét, nem félek kimondani, úgy éreztem, hogy nincs benne semmi. Hajlamosak vagyunk ugyanis titkokra vadászni, noha tudjuk, hogy nem léteznek. Egyedül az van, amire az ember küzdelmes gyakorlás útján rájön. Mégis, amikor kezünkbe vesszük Auer híres hegedűmetodikai könyvét, azt gondolnánk, hogy ide aranybetűkkel le van írva, hogyan lehet megtanulni hegedülni. De nincs. Legalábbis olyasmi nincs leírva, amit azonnal a kottaállványra oda lehet tenni, begyakorolni, és utána nagyszerű hegedűs válik belőlünk. Amikor másodszorra elolvastam, természetesen azonnal világos lett számomra, hogy nemhogy semmi, hanem épp ellenkezőleg, egyszerűen minden benne van. Pontosabban az, hogy nincsenek metódusok, titkos receptek, hanem mindenkinek más és más az útja. Azok az útjelző táblák, melyek végül elvezetnek a hangszerkezelés természetességéhez, bizony közismertek, csak a hegedülni tanulók nem veszik őket eléggé komolyan.
- A film honlapján azt olvashatjuk, hogy a filmet Bárány László rendezte és Ön szerkesztette. Pontosan mi volt a szerepe a film elkészítésekor?
- Az én feladatom volt a szerkesztés, a forgatókönyv megírása és a filmet illusztráló zenei anyag összeállítása. A koncepciónk az volt, hogy hegedűtokkal és kameraállvánnyal Veszprémtől New Yorkig végigjárjuk azokat a helyszíneket, ahol élete során Auer megfordult: a veszprémi várba felvezető köveken kezdve, Szentpéterváron keresztül egészen New Yorkig. Riportok, archív felvételek, játékfilmes elemek segítségével megpróbáljuk felidézni életének meghatározó eseményeit, valamint azt a kort, amiben élt. Egy filmnek nagy segítségére van ebben a zene. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy blokkban éppen milyen zene szólal meg. Egyes jelenetekben részleteket játszom azokból a művekből, melyek meghatározóak voltak Auer számára. A film kedvéért a Mendelssohn Kamarazenekar, Győriványi-Ráth György karmester és Gábor József zongoraművész közreműködésével koncertfelvételeket is rögzítettünk.
- A film elkészítése során mélyebben megismerhette Auer személyiségét. Milyen új oldalát fedezte fel? Mennyiben változott meg a róla kialakult képe?
- Nagyon érdekesnek találtam önéletrajzi írását. Rendkívül szimpatikus volt számomra az, hogy mennyit törődött azzal, pályatársai hogyan gondolkodnak, mit és hogyan játszanak. Fogékony volt mások gondolataira, miközben az is érezhető, hogy neki is határozott elképzelései voltak az életet és a művészetet tekintve. Nagyon szeretett tanulni másoktól és még idős korában sem felejtette el, hogy kitől mit kapott. Érdekes, hogy családi viszonyairól, feleségeiről, gyermekeiről keveset ír. Úgy képzelem Auert, hogy hivatása volt a legfontosabb számára. Úgy vélte, kemény munka árán érhetjük el céljainkat. Nem tudta elfogadni a könnyű érvényesülés útját. Abban hitt, hogy a tisztességes és becsületes munka vezethet el bennünket oda, ahol az életben megtaláljuk a helyünket akár művészként, akár más területen.
- Mik a terveik a film jövőjét illetően?
- A filmet tv-filmnek szántuk, de a filmbemutató napján megjelentettük dvd-n is, hogy már karácsony előtt a könyvesboltok polcaira kerülhessen. Természetesen tárgyalunk hazai és külföldi tv-társaságokkal. Már több helyről is van érdeklődés. Reméljük, sikerül megállapodnunk és a filmet több itthoni és külföldi tv-csatornán is leadják. Mint említettem, azért készítettünk tv-filmet, hogy minél többen megismerhessék Auer Lipótot. A dokumentumfilmben egy rendkívüli ember személyisége bontakozik ki. Auer olyan nagy hatással volt kortársaira, oly mértékben függtek tőle események - gondolok itt Szentpéterváron eltöltött éveire vagy akár időskori New York-i éveire -, hogy hétköznapian fogalmazva azt is mondhatjuk, körülötte forgott a fél világ. Úgy gondolom, hogy Auer személye olyan jelentőségű, amire csak később fogunk rájönni. Remélem, ezzel a filmmel sikerül hozzájárulnunk ahhoz, hogy felismerjük, mennyire meghatározó és különleges személyiség volt.
