A ténylegesen zsúfolásig megtelt terem azt bizonyította, hogy a hazai közönséget érdekli egy olyan fiatalember, aki olyan produkciókkal hívta fel magára a figyelmet, melyekkel kétségkívül új korszak kezdődött a magyarországi orgonaművészetben. A Zeneakadémián évekig emlegették a március 8-i hangversenyt, ahonnan nagy számban fordultak vissza a küszöbről azok, akik egyszerűen nem fértek be. Zsebében 1991-ben már két első díj lapult, de törekvéseit az 1997-es Párizsi Nagydíj igazolta és jutalmazta leglátványosabban, ami az első magyar orgonistának ítélt nagydíj volt Franciaország nemzetközi orgonaversenyein.
Március 10-én a Művészetek Palotájában Bach, Liszt, Dupré és Duruflé mellett Mozart, van Noordt és Gárdonyi Zoltán egy-egy műve szólal meg a Zeneakadémián ma már tanárként is sikeres Pálúr János előadásában, a debreceni Kollégiumi Kántus és az Ewald Rézfúvós Kvintett közreműködésével.
