Lába alatt roller, hátán cselló

Zene

(MTI) - A Klassz Tehetségek program keretében most elnyert ösztöndíj segítségével Rohmann Ditta - Mali Emesével együtt - jövőre egy hónapot tölthet el a cornwalli International Musicians Seminar Prussia Cove szemináriumán, ahol többek között Schiff András és Steven Isserlis is tanít. A 26 éves csellista idén ősztől maga is oktat a Debreceni Tudományegyetem zenetudományi karán, szívén viseli azonban a fiatalabbak zenei képzését is.
 
A fiatal muzsikus szerint a hagyományos szerkezetű ifjúsági koncertek által kínált élmény ma már kevés ahhoz, hogy a fiatalokat megnyerje a művészetnek. Mint azt elmondta, Németországban találkozott a Rhapsody in school mozgalommal, amelyben valódi sztármuzsikusok - köztük az alapító Lars Vogt zongoraművész, Sarah Chang, Julia Fischer, Christian Tetzlaff hegedűművész, Christiane Oelze szoprán, Sabine Meyer és Sharon Kam klarinétos, Tabea Zimmermann brácsás, Fenyő László csellista vagy Boldóczki Gábor trombitaművész - tartanak rendhagyó zeneórákat.
  
A muzsikusok elmennek egy-egy iskolába, fölkeresnek egy osztályt, kisebb koncertet adnak és beszélgetnek a gyerekekkel, a kezükbe adják a hangszert - mesélte a programról Rohmann Ditta, aki úgy gondolta, ha ez Németországban sikeres, megvalósítható, akkor Magyarországon is bevezethető. Így bő fél éve maga is tart hasonló órákat.
Rohmann Ditta hangsúlyozta: tapasztalatai szerint a legunottabb társaság is megfogható, ha hittel játszik és beszél nekik. Ha a "fadarabnak látszó" hangszert megfoghatják, ha a hangját különböző erővel szólaltatja meg, beszél az értékéről, ha büszkélkedik vele, hogy megél abból, amiért rajong, és milyen személyes élményeket köszönhet a muzsikának, ezt az ötévestől a 17 éves vad kamaszig minden korosztály befogadja.
 
A komolyzenén belüli műfaji gazdagságot is bemutatta például a városmajori Kós Károly általános iskolában. Az egyik osztályban egy hegedűs barátjával és az iskola egykori növendékével, Fassang László orgonistával - ezúttal a zongoránál - improvizáltak, amivel rendkívüli hatást gyakoroltak a gyerekekre.
 
Rohmann Ditta és rendhagyó órái máshol is mély nyomot hagynak a diákokban, erről tanúskodik például a gödöllői premontrei gimnázium blogja, amelyen egy diák így írja le a fiatal muzsikust: "Különleges ismertetőjele: lába alatt roller, hátán cselló."
 
A kezdeményezésnek már saját honlapja is van: a http://iskolazene.wetpaint.com/ oldalon keresztül Rohmann Ditta nem csak a csatlakozni kívánó zenészek jelentkezését várja, de szívesen vesz meghívásokat, ötleteket arra, hol tartson ilyen rendhagyó órákat. Mint megjegyezte, mivel a hazai zenészfizetések nem hasonlíthatók a külföldiekhez, ahhoz, hogy a legodaadóbb és legérzékenyebb zenészek társulhassanak az iskolazenei kezdeményezéshez, elkelne a magántámogatók segítsége is, hiszen magánszemélyként pályázni sem tud forrásokra.
 
Rohmann Dittának azonban az általános és középiskolások mellett saját korosztályával is "vannak tervei": szeretne létrehozni egy kulturális szalont vagy klubot a Krisztinavárosban, ahol kötetlen formában, akár egy pohár bor mellett a vele egykorú fiatalokat próbálná meghódítani a zene mellett a képzőművészetnek, irodalomnak, táncnak.
 
Itt lehetősége nyílna arra is, hogy olyan koncerteket adjon, amelyeknek egyébként általánosságban is híve volna: a megterhelő, hosszú, kétrészes programok helyett jól szerkesztett egyórás koncerteket, melyek után így levezetésképp improvizációra, beszélgetésre is maradna idő.