| A hangverseny első részében a nemzetközi zenei élet keresett sztárművésze, Lang Lang Rahmanyinov 2. zongoraversenyét szólaltatta meg. A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével az első tételnél teljes mértékben elnyomta a szólistát. Érdeklődtem jobbról is, balról is, egyöntetű vélemény volt, hogy a terem akusztikai gondjai játszottak közre. Mindenesetre egy 6500 forintos helyen ez megengedhetetlen, különösen, hogy a hangversenyterem már több mint egy esztendeje üzemel - bár úgy tűnik, még mindig próbaszinten.
Aztán a második tételtől megtörtént a csoda: a zenekar visszafogott a hangerőből, és Lang Lang, mint egy virtuóz kobold, játszotta Rahmanyinov zongoraversenyét. A hazai kritikusok a CD-felvételek alapján épp a játszi könnyedséget, az örömzenélést vetik Lang Lang szemére: mintha teljesen függetlenítené magát a zenekartól, és szabadon "garázdálkodna" a zeneszerzők műveiben. A hangverseny közönsége azonban épp ezt a könnyed játékosságot díjazta. |
 |
| Bár most jött először hozzánk, az ifjú kínai művész nem ismeretlen a komolyzene magyar rajongói előtt. A Deutsche Grammophon hanglemezkiadónál megjelent lemezei kaphatók nálunk is. Érdemes megemlíteni, hogy Lang Lang mellett ismert egy másik fiatal kínai pianista is, Yundi Li, aki 2000-ben megnyerte a varsói Chopin-versenyt. Őt - a szintén a Deutsche Grammophonnál készült felvételei alapján - a kritikusok nagyobb elismerésben részesítik. Talán majd egyszer ő is eljön hozzánk.
Visszatérve Lang Langhoz, végül két ráadást is adott, majd a koncert végén a dedikálásra várok hosszú sora kígyózott előtte. Sokan Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének felvételét dedikáltatták - mint ismertes, Lang Lang 1999-ben (17 évesen!) bravúros beugrással mentette meg a Chicagói Szimfonikus Zenekar koncertjét, amikor szintén a b-moll zongoraversenyt játszotta. A szünet után jó, hazai szokás szerint foghíjassá vált a koncertterem, pedig igencsak bánhatták, akik nem voltak kíváncsiak Richard Strauss József-legenda című zenekari művére. Érdekes módon, mint ahogy a Rahmanyinov-zongoraversenynél, kezdetben itt is valamiféle zavar támadt a zenekar játékában: zsírosan, vastagon, nyúlósan szólalt meg a mű mindössze 1 perc 16 másodperces bevezetője, mintha nem is Richard Strausst játszottak volna. Ám aztán jöttek a Strauss muzsikájából jól ismert különleges, éteri tisztaságú zenei hangok. A már elhunyt Giuseppe Sinopoli a drezdai Staatskapellével 1999-ben híresen szépen rögzítette lemezre a József-legendát. Fischer Ivánék most hasonlóan szép koncertet adtak a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségének. |
