A korábban életteli, rezesektől hangos utcákba lassan tér vissza az élet. A hurrikán és az azt követő áradás hivatalos adatok szerint 1.100 áldozatot követelt, a közel félmilliós lakosság nagy része kénytelen volt a környező államokba költözni, sokan mindenüket elvesztették, a házak állapota pedig a második világháború végi Berlint idézte. Amint akkor, most is elgondolkodtak, érdemes-e egyáltalán újjáépíteni Louisiana legnagyobb városát.
Máig alig több mint 250 ezren tértek vissza, a felújítási munkálatok várhatóan még öt-tíz évig eltartanak. Míg teljes környékek maradtak élet nélkül, a New Orleans szívében található francia negyed, az igazi zeneváros nagyjából épen maradt. Ennek ellenére a korábban itt játszó ötezer hivatásos muzsikus közül csupán kétezren jöttek vissza, sok együttes bomlott fel, a legendás Preservation Hall, az első számú jazzklub pedig csak heti négy napon át tart nyitva.
A város hangulata tehát nem a régi, de az életszeretet, a nyüzsgés és persze a jazz, a blues és a zydeco továbbra is a múlt századot idézik. A Bourbon utca hajnalig vonzza élőzenével a látogatókat, akik ha nem is a korábbi mértékben, de továbbra is tömegesen jönnek. A város egyik legnevesebb muzsikus családja, Marsalisék vezetésével rengeteg produkció készül a város megsegítésére, New Orleans két legnagyobb ünnepe, a télvégi Mardi Gras és a tavaszvégi Jazz Fesztivál pedig továbbra is az Egyesült Államok legvonzóbb programjai közé tartoznak.
