A Le Monde Eötvös Péter strasbourgi premierjéről

Zene


eotvospeter_szerelemrolesmasdemonokrol.jpg
Szerelemről és más démonokról

(MTI) - A mértékadó francia liberális napilap kritikusa szerint mindenki nagyon sokat várt az eredetileg az angliai Glyndebourne Fesztiválon 2008 nyarán bemutatott produkciótól, de még többet magától a Három nővér, az Angels is America, a Balkon vagy a Lady Sarshina zeneszerzőjétől. A szeptember 25-i strasbourgi premieren Frédéric Mitterrand kulturális miniszter a lapnak elárulta, hogy ő eddig nem ismerte Eötvös Péter munkásságát, "de a meglepetés annál kellemesebb volt".
    

"Pedig a magyar zeneszerző egyáltalán nem ismeretlen Franciaországban, ahol 1979 és 1991 között Pierre Boulezt követte az Ensemble Intercontemporain zeneigazgatói székében. Tíz éve pedig az operaszerzők krémjéhez tartozik, Philippe Boesmanshoz, Salvatore Sciarrinóhoz, John Adamshoz vagy Pascal Dusapinhez hasonlóan" - hangsúlyozta a Le Monde. 
    
Marie-Aude Roux kritikus szerint a Szerelemről és más démonokról a világszínvonalú kézművességhez hasonlítható: szakít a vokális zeneszerzés minden eddig ismert formájával, a nagyon gondosan kidolgozott hangszerelés tudományosságával és különösen a hatalmas érzékiséget sugárzó lassú részeknél a hallgatónak az az érzése, hogy Eötvös - aki a Strasbourgi Filharmonikusok élén maga dirigálta a bemutatót - a helyszínen, szobrászként formálja a partitúrát, teljesen érthetővé varázsolva azt. 
    
Eötvös Péter a Glyndebourne-i Opera megrendelésére írta művét, amely Gabriel García Marquez Nobel-díjas kolumbiai író novelláján alapul. A négy nyelvet; az angol, a spanyol és a latin mellett a jorubát használó opera szövegkönyve Hamvai Kornél munkája, aki a Le Monde szerint nagyon megédesítette Marquez "mágikus realizmusának" ízeit, miközben Eötvös pedig zenéjében visszatért a hagyományos opera alapjaihoz. "Az avantgarde írásmód technikájával fűszerezett operaszerű piknik tökéletes kosarának minden összetevője adott ebben a műben" - fogalmazott a kritikus.   
    
Ugyanez mondható el szerinte a román Silviu Purcarete rendezéséről: egy egyszerre zárdát és sírt szimbolizáló XVIII. századi hatalmas palota lepusztult díszletében konvencionális dél-amerikai barokk fantomszerű világ jelenik meg afrikai rabszolgák táncaival, hatalmas vörös hajú meztelen szűzzel, bölcselkedő férfiakkal és boszorkányos apácákkal - írta a Le Monde.