Az ősbemutatók között a bécsi Staatsoperben játszott Aribert Reimann-opera, a Medea előadása győzött. A Ioan Holender utolsó évadában színre került produkcióban a címszerepet Marlis Petersen énekelte, aki ezért az év énekesnője címet kapta. A német szopránt a magyar közönség is ismerheti a Met-közvetítésekből, hiszen nem sokkal a Reimann-ősbemutató után a beteg Natalie Dessay helyett Oféliát énekelte Thomas Hamletjében. A legjobb énekes a bariton Christian Gerhaher lett, aki Henze Homburg hercege című operájában a bécsi Theater an der Wienben nyújtott kiemelkedő alakítást, és ezt a teljesítményt megismételte a Tannhäuser Wolframjaként a Bécsi Staatsoper, valamint a müncheni Bayerische Staatsoper színpadain.
Az év bosszúságának a "fejetlen" müncheni kultúrpolitikát szavazták meg, amelyben nem csekély felelősséggel bír Wolfgang Heubisch kulturális miniszter. A kritikusok rosszallják, hogy a müncheni Bayerische Staatsoper zeneigazgatója Kent Nagano és az intendáns, Nikolaus Bachler, valamint a Müncheni Filharmonikusok vezető karmestere Christian Thielemann között nyilvános hatalmi harc, illetve rivalizálás bontakozott ki. A listán szerepel még Ulrich Peters müncheni intendáns is a Tosca, a Don Giovanni és Az ördög tragédiája című Eötvös-opera ellentmondásos visszhangja miatt, továbbá zenei biennáléja kapcsán Peter Ruzicka.
Az év felvétele Cecilia Bartoli barokk áriagyűjteménye, a Sacrificum lett. A stuttgarti, Stefan Herheim rendezte Rózsalovag adta a legjobb díszlet- és jelmeztervezőt Rebecca Rings és Gesine Völlm személyében, a legjobb operakórus elismerés a berlini Deutsche Oper énekkarának jár - a Rienzi előadásáért -, míg a legjobb zenekarnak a frankfurti Opern- und Museumsorchestert hallották a német operakritikusok.
