A második világháború végén játszódó történet hősei bandába verődött csavargó gyerekek, akik egy romos kastélyban találnak menedéket, ahol a híres karmester, Simon Péter is él. Először ? mivel felnőtt, tehát ?ellenség? ? fel akarják akasztani, ám a zenész és a gyerekek között hamarosan barátság szövődik, amelyben Simon emberi tulajdonságain túl a zene varázsának is nagy szerepe van. Amikor az ellenük hergelt falusiak megtámadják a kastélyt, együtt védik meg a várat, és közösen harcolnak a fogságba esett kölykök kiszabadításáért. Közben véget ér a világháború, és a karmester az ódon kastélyt hivatalosan is a gyermekek otthonává teszi. A téma örök, ugyanakkor tanulságos is. Nemcsak azért, mert megmutatja, mit tud rombolni a háború, hanem mert azt is megmutatja, hogy talpra lehet állni ? ha áldozatok árán is ? a reménytelennek tűnő helyzetekből. A világ szörnyűségei elől rejtőző, magányos, humanista zenész emberi szavára a vad gyerekhordából egymás iránt felelősséget érző csapat lesz, és az emberekből kiábrándult, keserű zeneszerző, Simon Péter a gyerekektől kapja vissza az életbe vetett hitet. Így a tragikus történet mégis kiutat mutat a reménytelenségből, és hitet tesz az értelmes, tisztességes élet mellett, mert elfogadhatatlan, hogy a gyerekeknek háborúban, agresszióban, zűrzavarban kell élniük. ?Hiszem, hogy a színház és a zene eléri azt, amit a hírek már nem tudnak. Hiszem, hogy ebben a két és fél órában minden nézőt megérint ezeknek a hazátlan, kivert, éhes, árva gyerekeknek a története. Hogy átélik Éva sorsát és reményét, hogy életét talán még újra kezdheti, hogy együtt menetelnek a rongyos gyerekcsapattal a Vándorlás dalban. Megértik a kiábrándult zenész, Simon Péter magányos dalát Valahol Európában, átérzik Hosszúnak, a csapat vezérének fájdalmas számonkérését, hogy mindez Miért van?, és együtt álmodnak a gyerekekkel arról, hogy Mi leszek, ha nagy leszek?. Ha ez megtörténik, akkor megtörtént az, amit az alkotók és a színházcsinálók mindig is szeretnének: sikerült úgy szórakoztatni, hogy közben a történet mélyen megérinti a nézőt. És ez nem kevés.? (Dés László) (2006. október 13-tól: Valahol Európában; Miskolci Nemzeti Színház; remd.: Halasi Imre)
